Bóbita nap

Volt még olyan a múlt héten, hogy az oviban megrendezték a szokásos Bóbita napot, és ennek a megnyitótáncát Milánék táncolták. Hogy hogy , meg miképp azt nem tudom, egyszer csak jött az infó, hogy akkor csütörtökre ünneplő ruha kell, mert mennek az oviba táncolni.
Sajnos Milánnak pont hiányzott a párja, így ő nem táncolt páros táncot elöl, de ettől függetlenül cukik voltak nagyon.

Csak linket tudok megosztani, mert nagy lett a videó. LINK

A tánc után Milán teletömte magát jóféle lilahagymás zsíros kenyérrel meg limonádéval.
A délután további részében pedig a szokásos pecsétgyűjtő versengés volt az ovisoknak. Marci meg jóóó sokat bandázott a kis pajtásaival..

Jaaaa, de előző nap még Marci jól megpánikoltatott mindenkit, mert valahogy elcsúszott foci közben, és úgy esett el, hogy nem tudott lábra állni. Állítólag.
Éva néni hívott délelőtt, hogy menjek már, nézzem meg, mert itt ül a padon, és nem sír, meg nem csúnya a lába, nem lát rajta semmilyen sérülést, dagadást, semmit, mégis azt mondja Marci, hogy fáj neki, és nem tud lábra állni.
Mentem.
Marcika ott ücsörgött a padon. Körbeállták a borókások, és felváltva sopánkodtak fölötte a csajok. Mellette mindenféle kincsek, amiket összeszedtek neki az udvarról, ajándékba. Fadarabok, levelek, kis kavicsok, ki mit talált.
Valóban nem látszott semmi rajta, de Marci kitartóan hajtogatta, hogy nem tud menni. Na, gondoltam remek.
Végül rollerrel hazatoltam, a lányok közben látványosan sajnálták Marcit, hogy, " Jajj, Marci mi lesz most veled! A legrosszabbkor! Hogy lesz így játszótér???  Meg Bóbitanap!" Marci meg csak somolygott az orra alatt.
Azt gondoltam, hogy nagyon komoly baja nem lehet, mert akkor sírna, és nem somolyognak a bajsza alatt, de mégis kétségbe voltam kicsit esve, hogy mit csináljak most vele. Lehet, hogy nem komoly, de ha tényleg nem tud lábra állni, akkor csak be kéne vinni a kórházba, hogy nézzék meg. De ha meg csak kamuzik, és kivárjuk azt a többórás sort, a semmiért, na akkor még morcosabb lettem volna.
Végül itthon gyorsan elküldtem fürdeni, mert olyan koszos volt, mint az ördög. Fürdés közben már láttam, hogy hajlítgatta a lábát. :-) Akkor már gondoltam, hogy gyorsan helyre fog ez jönni.
Aztán lejegeltük fagyasztott babbal, bekentük, és láss csodát, 1 óra múlva már ment volna ki a kertbe focizni. :-)
Aztán pont ma mondja Éva néni, hogy tegnap is elszínészkedett egy balesetet, aztán meg élvezte, hogy a Mira istápolja :-) Nagy csibész ez, mondom én!