Sulis farsang

Huhh... ez a hét... nem tudom, valahogy teljesen kiüt. Szerintem nincs ember még egy, aki úgy várja a pénteket, mint én. Most valahogy a gyerekek is csak nyűglődnek, hogy jajjj már megint ovi, már megint ezmegaz. A héten kétszer is este jutott eszembe, hogy elfelejtettem enni egész nap. Persze ez nem szempont, meg nem is látszik meg rajtam, meg az ebédet sokszor ki is hagyom, de reggelizni azért szoktam. Na mindegy. 

A lényeg, hogy a héten lezajlott az iskolás farsang is. Egész pontosan szerdán, a korábban meghirdetett csütörtök helyett, mert csütörtökön színházba mentek a delikvensek. 

Máté múmia jelmezéhez már minden megvolt, de igényelt némi igazítást nadrág téren, amivel jól el is szöszmötöltem hétfőn délelőtt. Én nem tudom, hogy én vagyok olyan béna, vagy a cérna nem való volt a varrógéphez, de valahogy nem akarták egymást, összegubancolódott, megállt, végül cérnát cseréltem, nadrágot igazgattam, és végül addig-addig forgattam ide-oda, hogy fordítva varrtam meg. Mérgemben úgy hagytam ahogy volt. Végülis beszűkítve be volt, csak kifelé állt a bevarrt rész. De gondoltam, úgyis betekerjük még lepedőcsíkokkal, nem lesz ez gáz. Nem is lett. 

Kedden este tartottunk egy főpróbát, hogy mégis ne az iskola folyosóján jöjjünk rá, hogy az elképzelésem nem fog működni. Jó is, hogy felpróbáltuk, mert így a fejére még kerestem egy fehér kendőt, meg bekészítettem pár biztosítótűt, biztos, ami ziher. 

Szerda reggel bedagasztottam 2 tál fánktésztát. Az élesztőm persze pont most nem futott fel, de ezzel akkor még nem foglalkoztam érdemben, máskor is szokott ilyen történni, de aztán kelesztéskor mégis szépen megkel a tészta. Rá is pakoltam a tálakat a radiátorra, hogy haladjunk, de az istennek sem akart megmozdulni egyik adag sem. Ekkor némi pánikroham lett úrrá rajtam, és már törtem a fejem, hogy honnan tudnék berendelni 2 órán belül egy osztálynyi fánkot. Végül felfuttattam még egy fél adag élesztőt, és pótlólag hozzáügyeskedtem a tésztákhoz. Persze plusz liszt is kellett hozzá, így viszont akkora mennyiségű tésztám lett, hogy akár az egész évfolyamot is vendégül láthattuk volna, nem csak a 2.b-t. 

De megkelt, és ez a lényeg. Gőzerővel sütöttem, közben odakint ömlött az eső. Gondoltam is épp magamban két fánkoforgatás közben, hogy felhívom Á. anyukáját, hogy ha megy a suliba fél2-re, akkor kanyarodjon már el felém is autóval, hogy ne kelljen szakadó esőben becígölnöm a fánkot, amikor megcsörrent a telefonom, és hogy hogy nem, Á. anyukája hívott. Na de nem azért, hogy eljönne értem, hanem azért hogy ha megyek a suliba, akkor nyugtassam majd meg Á-t, hogy ne aggódjon jönni fog a jelmeze valahogy, de ő még a fülészeten ül a másik gyerekkel. 

Szóval... végül minden jónak jó vége. Mindenki odaért időben fánkostul, jelmezestül.

A gyerekek nagyon be voltak már zsongva. Félig jelmezben, félig szülőkre várva, a folyosón tolongtunk. Mátéra gyorsan rádobtam a lepedőcsíkokat. Munka közben már nagyon nevették a többiek, tetszett nekik a jelmez, pláne, amikor végül Máté fejét is betekertem, na akkor volt a legnagyobb sikere. Máté pedig lubickolt benne, örült, hogy a kis barátainak bejött a jelmeze, úgy láttam nagyon elégedett volt. A felvonuláson is büszkén mutogatta a sorszámát. Végül aztán valamiért nem kapott csokit, pedig azon a listán, amit én láttam, ott ötödik volt, és tizen kaptak. Emiatt kicsit búcsúlt, de mondtam neki, hogy a csoki miatt ne bánkódjon, mert a rangsort a szülők szavazatai adták, azok meg úgy a sajátjukra szavaznak elsőre, természetesen. Az a lényeg, hogy a többieknek nagyon tetszett, meg hogy ő jól érezte magát benne. Ezt el is fogadta. 

Végül pedig nem is maradt csoki nélkül, mert a játékos csapatvetélkedőt viszont megnyerték, úgyhogy nem mentünk haza üres kézzel. 

Angéla néni dicséri az ötletes jelmezt :)

Nem emlékszem már a tavalyi jelmezekre, de idén nagyon ötletes  jelmezek születtek, el is raktároztam pár jó tippet a jövőre nézve. 

A csapatvetélkedőn nem voltam ott, begyűjtöttem a kicsiket az oviból. A nap zárásaként pedig cowboy táncot mutattak be nekünk, amit a néptáncon tanultak. Hát az valami fergetegesen jó volt. Jó hangulatban, ügyesen táncoltak valamennyien, fiúk-lányok, mindenki. tényleg szívvel-lélekkel, sok nevetéssel, és persze jó nagy vastapsot kaptak cserébe. :) Le akartam videózni, de oldalról nem lehetett annyira jól, meg aztán MArci nagyon elkezdett fészkelődni, így csak kis részét sikerült felvennem. De remélhetőleg eljut majd hozzánk egy jó felvétel, mert volt aki a kislétráról felvette az egészet. 

Szóval jó volt. A végén persze eszemiszom, terem visszarendezés, és hát nagyon nehezen lehetett a gyerekeket hazahúzni. 

Én mondjuk nem bánom, hogy csak egyszer van farsang egy évben :)