Azaz hivatalos nevén előképzős bemutatón voltunk szombat délben. A zeneiskolában volt, és több turnusban minden kerületi általános iskola előképzős csoportja fellépett. Mátéék a legutolsó körben voltak, talán 5 másik iskolával együtt. Ez csak annyiból nem volt túl szerencsés, hogy így pont ebéd- és alvásidőre esett a fellépésük, délre kellett ott lennünk.
Végül úgy mentünk, hogy csak én és Milán kísértük Mátét, a többiek itthon maradtak. Feri beteg volt, és ha már úgyis itthon maradt, akkor Marcit sem cipeltem oda nyafogni, reméltem, hogy majd elalszik itthon szépen, ahogy szokott. ( Nem aludt el, csak amikor már hazaértünk.)
Jó is, hogy nem jött Marci, mert az a fél óra, amit várnunk kellett 12-től 12.30-ig, amikor is kezdődött az előadás, hát az elég hosszú volt még Milánnak is. Megváltás volt végre bemenni a koncertterembe, és helyet foglalni. Milán az első sorba akart ülni. Én egy kicsit hezitáltam, de végül ráadtam a fejemet.
Aztán jöttek a gyerekek szépen sorban. Én azt gondoltam, hogy amolyan énekkar jellegű fellépés lesz, hogy felállnak valami kis pódiumra a csoportok 3 sorban, elénekelnek pár dalt, aztán szevasz. Máté nem mondott semmit, azt mondta titok.
De nem így történt végül, hanem egyszerre felsorakozott az összes kisdiák egy nagy U alakban, és egy hatalmas közös éneklés vette kezdetét. Aranyosak, ügyesek, és lelkesek voltak, és rengeteg dalt énekeltek, tapsoltak el:) És a csilingelő gyerekhangoknál nincs is szebb a világon! A végén volt még egy kis tánc is amihez egy bácsi tekerőlanttal ( nyenyerével) szolgáltatta a zenét.
Áprilisban lesz majd valamikor a hangszeres "felvételi". Amikor is ki lehet, sőt ki kell majd próbálni az összes tanulható hangszert. A igazgató bácsi tartott erről egy rövidke tájékoztatót. Már a bejáratnál meg fogják majd nézni hozzáértők, hogy milyen hangszer is lehetne jó egy-egy gyereknek. Megnézik a kezeit, a száját, a fogsorát, a testfelépítését, és fognak javasolni valamit, amiben szerintük sikerélménye lehet majd a későbbiekben. Persze nem muszáj ezt a javaslatot elfogadni.
Lesz ebből pár körünk Mátéval, mert ő pont két olyan hangszerért rajong, amik jelen pillanatban nem igazán neki valók. Ő most nagybőgőzni és tubázni szeretne. Mondjuk azt mondta Ágota néni, hogy mindkét hangszer olyan, hogy nem azzal szoktak kezdeni, hanem egy kisebb testvérével. A tubások pl. harsonával, de mivel a harsona tanárok nem igazán tolonganak, ezért oda nem biztos, hogy könnyű bekerülni. Meg hát az is kérdés, hogy hol, melyik suliban tanítanak éppen harsonát, mert az sem utolsó szempont, mivel Máté még nem járhat egyedül, mindenképpen oda kell vinnie valakinek. Én presszúrázom, hogy jelentkezzünk trombitára is, az már majdnem tuba :) és azt a mi sulinkban is oktatnak.
Hát izgi lesz, de nagyon kíváncsi is vagyok. Mindenesetre azt javasolták, hogy minél több hangszerre jelentkezünk, annál hamarabb van esély bekerülni valamelyikre. Hát egyelőre ez a cél. Aztán majd látjuk, hogy ha már elkezd valamit, akkor mennyire lehet átjárni egyik-másik között. Máté már nagyon szeretne zenélni. Jó lenne, ha a jövő tanévben már foghatna a kezében valamit, még az előtt, hogy a lelkesedése elmúlna.
Mondjuk vegyes érzelmeim vannak, ha elképzelem, ahogy itthon harsonázni tanul :) A szomszédok is biztos értékelni fogják! :-D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése