Mikulásos

Tegnap egész délután be voltak már zsongva, hogy hűűűűhaaaa ma még ki kell pucolni a csizmánkat!!!! Hihetetlen, hogy mennyire tudnak lelkesedni, és milyen nagy sebbel-lobbal jött mindegyik, amikor végre oda jutottunk, hogy jöhetett a cipőpucolás. Bezzeg máskor..., amikor százszor mondom el, hogy pakoljanak el maguk után, meg hogy nem a földre vesszük le a kabátot, meg a pulóvert, stb..., na máskor ezeket meg se szokták hallani. 

Mindenki kapott egy-egy nedves rongydarabot a kezébe, és már estek is neki a csizmájuknak. Milán pikkpakk végzett, igaz, ő még csak két napja hordja a magasszárúját, és sok takarítanivaló még nem volt rajta. Máté és Marci elszöszölt egy darabig, biztosra akartak menni. 

Már tavaly is téma volt, hogy hová tegyük a cipőket, idén is bajban voltunk, mert Máté mondta, hogy nyilván az ő szobájuk ablakában van a helye. Meg hogy ő egyébként is meg szeretné lesni a Mikulást éjszaka. A gyerekszoba ablakával viszont az a baj, hogy előtte van az íróasztal, és így nagyon macerás  Nekem, mint a Mikulás segédjének belecsempészni az ajándékot a csizmákba. Én a mellett kampányoltam, hogy tegyük aza ajtó elé, úgy lesz a legegyszerűbb dolga a Mikulásnak, hehehehe :) De ők ragaszkodtak az ablakhoz. így végül a hálószoba ablakba kerültek. Ahogy szoktak, szerintem. 

Este az óvodások még elszavalták a versüket. Biztos, ami biztos. 

Milán verse:

Kovács Barbara: Óvodások verse Télapóhoz

Nagyon jók voltunk ám, alig verekedtünk,
nem is nagyon kiabáltunk, épp csak berekedtünk.
Mért késel hát Télapó?
Azért nem jössz, mert nincs hó?
Ajándékkal teli szánkó
nem csúszik, ha nincsen nagy hó?
Szarvas lába botladozik,
száraz úton csetlik-botlik?
Hagyd a szánkót, hagyd a szarvast,
kamionnal gyorsan hajthatsz!
Ülj föl egy nagy repülőre,
ideérhetsz egykettőre!
Mindegy hogyan, csak már gyere,
kicsi csizmánk legyen tele!

 Marci verse: 

Kovács Barbara: Télapóka...

 

Télapóka, Télapóka szeretettel vártunk,
örülünk, hogy újra itt vagy az oviban nálunk.
Megköszönjük, amit hoztál, meg is esszük mindet,
és azután jövő télig megint várunk téged.

 

És reggelre, láss csodát, ott figyeltek a degeszre tömött csomagok a cipőcskékben. :)

Marci ébredt először, szokás szerint, majd csakhamar Milán buksija is feltűnt az ajtóban. Neki jutott eszébe, hogy vajon van-e valami a csizmákban! Meg is lesték rögtön Marcival, és tágra nyílt szemekkel csodálták a zsákokat, és nézegették az ablakon keresztül, hogy mi látszik ki a zacskóból. Aranyosak voltak, mert mondtuk nekik, hogy várjuk meg, míg Máté is fölébred, és csak akkor vegyük ki és bontsuk ki őket, és beleegyeztek. Szerencséjükre nem kellett már sokat várni Mátéra sem. 

Mátéval együtt pedig végre kibonthatták a csomagokat! Egyesével mutogatták, hogy mi minden van benne, oreo, mikulás, kinder tojás, pisztácia!!!!! 

Hagyomány már, hogy ilyenkor reggel gyorsan legyűrnek valamit a csomagból. Szerintem ez a legnagyobb ajándék, reggeli előtt édesség!!!!! Marci be is puszilta a kinder tojását, Milán a focis csokiját, Máté meg nem is tudom.... 

Milánnak és Marcinak tojásból kikelő hüllő/halacska is volt a zsákjában, Máté pedig egy zacskó üveggolyót kapott, és grátiszként (bár nem érdemelte meg) még  egy Fradis tollat is dugtam neki bele végül. Focis kártyára fáj a foga nagyon, kapott egy tasakkal a szülinapjára, és szeretne még mellé. Gondoltam is, hogy teszek neki a csomagjába, de végül nem tettem, mert van egy pár dolog mostanában a rovásán. Persze jól kiszúrtam vele a Fradis tollal, aminek nyilván legalább annyira örült, mint egy zacskó fifás kártyának, de azért mégis no... 

Aztán biztos kap majd  kártyát is, hiszen előttünk van még minden ünnep. 
Az új tollával viszont rögtön le is ült, és írt egy szép hosszú levelet Papáéknak. Hát nem aranyos?