Karácsony, először

A karácsonyi szünet nálunk sosem egyszerű. Nem redukálódik le szimplán karácsonyra-szilveszterre, hiszen itt vannak még a szülinapok is, ami legalább annyira fontos, sőt még inkább az, mint a karácsony. Éppen ezért ünneplésből ünneplésbe csapunk át az ország különböző pontjain, de így van ez jól, megszoktuk, szeretjük. 

Évek óta úgy zajlik, hogy a 24-t még otthon töltjük, és aztán szedjük a sátorfánkat és elindulunk. És mivel a gyerekek rendre 20-a körül már végeznek az iskolai-óvodai kötelezettségükkel, minden évben felmerül, mint elsődleges terv, hogy díszíthetnénk akár korábban is a fát, és akkor látnánk is pár napig teljes szépségében pompázni, nem csak feldíszítjük, aztán magára hagyjuk. 

Most is ez volt a terv természetesen. Fánk az már lent volt a garázsban jó ideje, és a gyerekek is mondták már vasárnap, hogy díszítsük fel. Vagyis azt állították, hogy Apa azt ígérte nekik, hogy feldíszítjük aznap. De aznap valahogy nem fért bele. Meg másnap sem, mert Feri dolgozott, és nem volt aki felhozza a fát :) És még harmadnap is úgy alakult, hogy a fa még mindig a garázsban töltötte az éjszakát. 

De szerdán, azaz 23-án, eljött a mi napunk. Vagyis a fáé. Igaz, Ferinek még aznapra is volt dolga, de már nem engedtük el anélkül itthonról, hogy nem hozza be a szobába a fát. Hát behozta. 

Mi nem nagyon vagyunk nagyon válogatósak faügyileg, mivel alig látjuk gyakorlatilag. Volt már nagyon szép és nagyon drága fenyőnk, amire azt mondták, hogy csudaklassz lesz, mert ez aztán nem hullajtja majd a levelét. Nem is hullajtotta egészen addig, amíg le nem kellett venni róla a díszeket, de akkor viszont az egész fa egyszerre lett kopasz, és ugyanúgy tűlevélben mászkáltunk húsvétig. 

Az utóbbi években viszont úgy alakult, hogy egyre nagyobb fánk lett. Az idei már egészen a plafonig ért. Sőt, még azon is túl, még le is kellett csippenteni a végéből egy jó 30 centit. A fiúk teljesen odavoltak. Együtt díszítettük fel, ahogy szoktuk. Idén már Marci is szépen kivette a részét a munkából, az a 3 ág, amit magáénak gondolt, és amit elért, roskadozott a gömböktől. Nem győztem átpakolni őket. :) De elkészült a fa, új izzósor is került rá, led-es, de a nagysága miatt a régit is ráakasztottuk. Igazán szépen ragyogott, amikor már sötétben bekapcsoltuk. 

Másnap, az ünnepre való tekintettel a fiúk ragaszkodtak hozzá, hogy nemhogy csak inget vesznek fel, de még zakót is. Kivéve Marcit, aki nem volt hajlandó egyik ingét sem fölvenni, de még csak galléros pólót sem, de még csak farmert sem, és amikor feladtam, és azt mondtam neki, hogy jó, akkor azt veszel fel, amit akarsz, akkor nemes egyszerűséggel kihalászta az előző napi fekete ac/dc-s trikóját a szennyesből, és felvett hozzá egy piros focinadrágot. Hogy ezt hogy találta ki, fogalmam sincs, de nem volt hajlandó megválni egyik darabtól sem, hát gondoltuk, legyen neki karácsony! Így ő ebben ünnepelt. 

És még becsülettel oda is állt a fa elé egy fotóra :) Azzal a sumák vigyorral az arcán!!!!

A szokásos karácsonyfás családos

Ettünk halat hallal, ha már egyszer karácsony van, és végre sikerült életemben először ehető halászlevet főznöm! Tulajdonképpen nem kellett hozzá más, csak hogy betartsam a leírtakat :) Mik nem vannak.

Az ajándékosztást Marci torkaszakadtából ordította végig, mert nem azt a kupac ajándékot gondolta magáénak, amelyik az övé volt, ha meg ráhagytuk, hogy jó, akkor az a tiéd, akkor meg Milán kattant be, hogy az az övé. Azért nagy duzzogva Marci is kibontotta végül a maga pakkját. 

És én is kaptam súlyzókészletet :) Pá-pá integetőizmok!

És ez még csak a kezdet :)