Este a városban

Az idei adventi időszakban valahogy úgy alakult, hogy minden hétre jutott egy adventi vásár, vagy valami városi program. A belvárosban sétálni egyébként is nagyon klassz, ilyenkor karácsony előtt pedig különösen szépséges, hiszen minden gyönyörűen ki van világítva.
A héten úgy terveztük, hogy megnézzük a Bazilikára vetített lézershow-t. De hogy ne legyen minden annyira snassz, hogy odamegyünk, megnézzük, és hazajövünk, kicsit kanyarintottunk a programon. Az egész amiatt volt, hogy Máténak már lejárt a bérlete, és idénre már nem is terveztünk neki újat venni. Erre az egy alkalomra, hogy utána meg 2 hétig nem használja, nem érné meg. Így trolival mentünk be a városba, ami kicsit arrébb tesz le minket, és egy kicsit vissza kell gyalogolni. De milyen jó, hogy így történt, mert így egy csomó minden szépséget is láthattunk.
Például a kivilágított Zsinagógát. Sosem jártam még bent, de amikor erre járok, akkor mindig megújul bennem a vágy, hogy egyszer bemenjek, és körbejárjam.

Marcit lenyűgözték a fények, a csillogó kirakatok, a csilingelő villamosok, tátott szájjal jött mellettem, nem is tudta, hová nézzen.
Tervezetlenül, mert éppen útba esett körbejártuk a Városház téri vásárt is. Hogy ez mennyire hangulatos volt!!!! Nekem ez a kis, családias vásár volt a nambörvan. Néhány hagyományos árusbódé, néhány sütöde, kellemes zene szólt a hangszórókból, nem volt tolongás, és nagyon szép is volt. A tér ovis és iskolás csoportok minikarácsonyfáival volt díszítve. A díszek háztartási újrahasznosítható anyagokból készültek, és sok ötletes díszítés volt, bár nem néztük meg mindet.
De a legviccesebb az volt, hogy lehetett (volna, mi nem álltunk sorba) egy úszógumiban ülve egy ugrálóváras csúszdán leszánkózni :)  Ez a szegény ember vízzel főz, vagy a ha ló nincs jó a szamár is tipikus esete.

Ide látszott az óriáskerék, úgyhogy arrafelé vettük az irányt. Milán rákattant, hogy üljünk rá fel, de ezt most kihagytuk. Egyszer ültünk már rajta, most szó sem volt arról, hogy felülnénk. Ezen kicsit bedurcizott, de hamar túltette egyébként magát rajta. A kerék viszont nagyon jól nézett ki így megvilágítva.

A Bazilikához érkezve pont elcsíptük a induló műsort. Minden elsötétült, lekapcsolták a fényfüzéreket, és megkezdődött a templom falára a vetítés. Mintha diafilmen néztük volna az Rendíthetetlen ólomkatona meséjét. Műsor után a fiúk megkapták a beígért gyerekborukat :) Meleg fahéjas almalevet szoktak inni ilyen helyeken, újabban. Még asztalt is találtunk, ahová békésen leülhettünk iszogatni. Fölénk magasodott a bazilika pompás épülete. 

A bazilika előtti betlehemet is megnéztük, nagyon szép volt. Milánt különösen érdekelte, mióta betlehemest adtak elő az oviban. Szépen le is ellenőrizte a szereplőket.

Azt mondja, a lila csuhás a Boldizsár, azaz ő.

Milán be szeretett volna menni a bazilikába is, de ezt most kihagytuk. De megígértem nekik, hogy ha  majd jó idő lesz, akkor egyszer majd eljövünk, és felmegyünk a toronyba is. Viszont, gondoltunk egy merészet, és nem hazafelé indultunk, hanem gondoltuk, ha már eddig eljöttünk, akkor nézzük még meg a Parlament előtti ország fáját is, amit a múltkor csak a villamosból láttunk. Meg hát annyira szép ilyenkor este a parlament kivilágítva, hogy vétek lenne kihagyni.

Ronald Reagennel

Igaz, közel sem láttam mindegyik, sőt, elenyészó, amit láttam, de bizton állíthatom, hogy a miénk a világ legszebb Országháza!

Hát nem gyönyörűséges?

A Kossuth téri Betlehem

Innen már csak a troliig kellett elmennünk, és hazamenni. Marci eddigre már úgyis jól elfáradt.
Jó későn értünk haza, de nagyon jót sétáltunk, és olyan szépek voltak a fények, a utcák, a város.