Évnyitós, első napos

Volt egy szép elképzelésem, ahogy szeptember 1-jén majd szépen felöltözve családilag elsétálunk az iskolai évnyitóra, élvezzük majd a kellemes reggeli meleget, a nyári szellőt az iskolaudvaron, nézzük a kis elsősöket, hallgatjuk a köszöntőket.
Aztán mindebből csak töredékek valósultak meg, mert reggel zuhogó esőre ébredtünk. Elég mérges voltam, hogy már rögtön az első iskolás-óvodás napon extrakihívás elé kell állnunk. Aztán amíg reggeliztünk, az eső majdhogynem elállt, de a szép ruhát lecseréltem praktikusra, Máté kivételével, aki ünneplősbe öltözött, de az iskoláig még ő is gumicsizmában jött, ott cserélt cipőt.

A szokásos indulás előtti: (még esőkabát és gumicsizma nélkül)

Az ünnepség is beszorult a tornaterembe, és így a nagyok nem is voltak ott, csak az elsősök és mi, és persze a tanítók meg a szereplők. 

A tanterembe lépve a szülők és a gyerekek sokaságán keresztül próbáltam egy üres helyet keresni Máténak, lehetőleg kisfiú mellett. Találtam is egyet, a terem túloldalán, középtájon. Lepakoltunk, átcseréltük a cipőt. Máté eléggé meg volt illetődve, de nagyon bátor volt!

Aztán mindenki levonult a tornaterembe, ahol egy fél órás kis köszöntő volt, kis műsorral, nem volt nagyon túlmisztikfikálva, néhány nagyobb gyerek mesélt a nyári táborokról, néhányan szavaltak, és persze volt iskolaigazgatói beszéd is, ami ugyancsak nem volt hosszú, és nem volt túl magasztos sem, pont olyan kiselsősöknek való volt. 

Nemes Nagy Ágnes: Tanulni kell
Tanulni kell. A téli fákat.
Ahogyan talpig zúzmarásak.

Tanulni kell. A nyári felhőt.
A lobbanásnyi égi-erdőt.

Tanulni kell a mézet, diót,
jegenyefát és űrhajót,

a hétfőt, keddet, pénteket,
a szavakat, mert édesek,

tanulni kell magyarul és világul,
tanulni kell mindazt, ami kitárul,

ami világít, ami jel:
tanulni kell, szeretni kell.

Az évnyitó után még közösen felmentünk a terembe. A terem dugig volt a kisbuksikkal. Minden széknek volt gazdája. Volt egy névsorolvasás. Jóóóóó sok név elhangzott, néhány maradt meg a fejemben, de lesz még idő megtanulni őket. 

Délelőtt ismerkedés van a tankönyvekkel, az iskolával, egymással, az új renddel. Ma még ebéd után jöhetnek el, de a későbbiekben 4 -ig napközi van. 

Miután kicsöngettek az első óráról, elbúcsúztunk Mátétól, és Milánnal az ovi felé indultunk. Szegénykém elég fáradt volt már, csak azt hajtogatta, mikor leszünk már ott az oviban. 

Aztán az öltözőben volt nagy örvendezés, az óvónénik már nagyon várták a kis későnjövőt, (nem csak ő volt ilyen, még egy kislány is, akinek a tesója Máté osztálytársa ) Volt nagy ölelkezés, puszilkodás, egyelőre inkább csak az óvónénik részéről, Milán hozta a szokásos tartózkodó, de vagány formáját, és tűrte az ajnározást. A legnagyobb hír egyelőre a Középsősök háza táján, hogy a ped. asszisztensünk egy férfi lesz, Roland bácsi, akivel Milán amolyan férfiasan le is pacsizott. Szerintem jó barátok lesznek. Én örülök neki, hogy egy óvóbácsival is színesedik a paletta. :) Tökszuper! És van két új Kiscsillag is, egy fiú és egy lány. 

Mivel elég késő volt már, nem nagyon jutott idő beszélgetésre az óvónénikkel, de majd ... majd... majd...

Ügyes volt Milán, mert kicsit én féltem, hogy majd hogy veszi, hogy Máté már iskolába megy, ő meg egyedül óvodába, de minden simán ment. Teljesen természetesen a helyén kezelte a dolgokat. Van még mit tanulom tőle.

A mai napnak még koránt sincs vége, délben összeszedem a skacokat, aztán délután iskolai  szülői. 

Kíváncsi vagyok, mit mesél majd Máté. Ha mesél egyáltalán bármit is. Addig pedig elpityergek itthon meghatottságomban. Van egy ELSŐS NAGYFIAM! Még mindig hihetetlen, még mindig felfoghatatlan.

Jó lesz ez, most így érzem! Majd belejövünk, majd megszokjuk, és szeretni fogjuk mindannyian :)

Kívánok minden Kiselsősnek nagyon boldog, nagyon sikeres, nagyon vidám iskolakezdést! 

És persze a nagyobbaknak is, de ők már úgyis tudják, hogy tanulni jó :)