A harmadik héten

Túl vagyunk a második héten, és már javában benne is vagyunk a harmadikban. Tegnap volt az első nap, amikor Mátét már nem lehetett osztályteremig, padig kísérni, hanem csak a földszinti üvegajtóig. Reggel Ferivel ment, azt mondta nem volt semmi gond, délután viszont borítékolhatóan ott felejtette a szekrényben a gumicsizmáját és az esőkabátját, de ettől függetlenül szépen lejött egyedül, táskástól, kardigánostól. 

Ami még mindig nem teljesen tiszta Máté számára, hogy mi az amit haza kell hoznia, és mi az amit nem. Alapesetben nem is kéne semmit sem hazahoznia, mert minden maradhat a padukban, de egyelőre amiben dolgoztak napközben, és amiben volt házi, azt ő is szeretné hazahozni megmutatni, meg én is szeretném látni. Ezek mellett azonban rendre telerakja a táskáját mindenfélével, amihez még hozzá sem nyúltak, üres füzetek, második kötetek, miegymás, és hát persze, hogy dögnehéz a táskája. De majdcsak belejövünk ebbe is. 

A múlt héten már órarend szerint tanultak, ami majdnem ugyanolyan minden napra, és az A és B hét sem sokban különbözik egymástól, általában matek-írás-olvasás-testnevelés és egyebek. Az, hogy minden nap 5 órájuk van, ha beleszámoljuk az ebédelést, akkor a 6-dik órában végeznek a tanulással, számomra ez még mindig rettenetesen hangzik. Ehhez kedden még jön egy színjátszás, ami A. néni saját biznisze. 

A csütörtöki tesiórán ettől a héttől már görkorcsolyázni fognak, novembertől jégkorcsolyázni mennek majd a Városligeti Műjégpályára. 

Pénteken 2-től fociedzés van, ez Máté saját kívánsága, ez élteti hétfőtől kezdve gyakorlatilag, hogy pénteken foci :)

Szerdánként délután pedig egyelőre kipróbáljuk a sakkot. Ha tetszik neki, akkor marad, ha kevésbé, akkor abbahagyjuk. 

Szóval nem unatkoznak szegénykéim!

Ama híres órarend

Az órákon pedig bőszen húzogatják a vonalakat, ami hol szebben, hol kevésbé szépen megy, fáradsági foktól függően. Ha nem szép, megbeszéljük, hogy miért nem, és hogy kéne legközelebb, de nagyon ezzel szekálni nem akarom. 

Milán szuperül érzi magát az oviban. Bár minden reggel megkérdezi, hogy érte megyek-e ebéd után, és a szívem szakad meg, amikor azt mondom neki, hogy nem, de amikor kérdezem tőle, hogy délután hogy legyen, érte menjek előbb, vagy Mátéért, akkor mindig azt mondja, hogy Mátéért. Délután még kint szoktak lenni az udvaron, és szerencsére két kis pajtásáért is később mennek, úgyhogy nincs egyedül, jól érzi magát. 

De majd kigondolom, hogy legyen egy nap, amikor hazajöhet délben. Nekem sem jó, hogy olyan későn látom csak. :(

Marci is lassan megszokja az új rendet. Már nem hiányolja annyira délelőttönként a fiúkat, és délután is rutinosan veszi fel a biciklis sisakját, amiben mindenki megmosolyogja, pláne ha még a kis majmos esőkabija is rajta van. Mostanában elég sokszor előfordul ez. Már nem csak az oviban, hanem a suliban is messziről köszöntik Máté osztálytársai, és a múlt héten a folyosón is összepacsizott néhány nagyobb fiúval, akik aztán délután már ismerősként köszöntötték. Messziről integettek neki, hogy "szia Marci!!!!" :) Nagyon vicces amúgy. 

Mind az oviban, mind az iskolában eseménydús hetek következnek még, de arról majd a maga idejében.