Nem volt nagy szám, meg szívetfacsaró "jajjjj már itt tartunk" pillanatok sem, de nem is olyan nagy baj, ráérek még meghatódni szeptemberben is.
Mivel az egész beíratkozást, és felvételt a Máté óvónénije intézi, így volt annyi protekciónk, hogy nem kellett a kiírt időpontokban végigállni a sort a óvoda folyosóján, hanem tegnap délután kaptam egy papírt, amit ma reggel kitöltve visszavittem, és kész. Nem volt sem iratellenőrzés, sem igazgatónői raport, de hát felesleges is lett volna, hiszem Milánt nagyjából mindenki ismeri az oviban.
A papír tetejére szép gyöngybetűkkel még azt is rávéstem, hogy CSILLAG csoport!!!!
Remélem, hogy sikerül majd ide bekerülnünk!
Először úgy volt, hogy nem ezt a csoportot választjuk, hanem a Máté csoportjával szemközti Katicát. Az egyszerűség kedvéért, hogy ne kelljen két helyre vinni őket. (Mátéék külön épületben vannak.) Persze sokat vaciláltam hogy mi legyen, mert a katicás szülők ugyan nagyon dícsérték a óvónéniket, nekem valahogy mégsem voltak annyira szimpik. Ami mellettük szólt ettől függetlenül, az az, hogy rendkívül kreatívak, és borzasztó sokrétűen foglalkoztatják és fejlesztik a gyerekeket. A faliújságuk szinte naponta frissül, és többnyire olyan mesterműnek mondható gyerekmunkák kerülnek ki, hogy tényleg csak a számat tátom, holott a csoport összetétele több szempontból is igen vegyesnek mondható.
Szóval ez volt az első verzió.
Aztán az ovis húsvéti mulatságon találkoztam Szilvi nénivel, aki néptáncot tart a nagycsoportos ovisoknak, és a Csillag csoport egyik óvónénije. És hááátttt..... szerelem volt első látásra, hallásra, beszélgetésre. Pontosan olyan kis tyúkanyótípus, akit szívesen tudnék bármelyik gyerekem mellett. (Máténak is ilyen óvónénijei vannak.) Szilvi néni olyan ölbeültetős, simogatós, dédelgetős, és saját bevallása szerint sokat éneklős, mert nagyon szeret énekelni. Nem véletlenül lett néptáncos, gondolom.
Itt aztán elbizonytalanodtam, hogy mégis inkább ezt kéne. Igaz, hogy így lesz egy macerásabb 1 évünk, de az meg olyan gyorsan elszalad.
Ezután hetekig nem is gondoltam az ovira. Majd aztán úgy két hete sikerült Ibolya nénivel pár szót váltanom, és mondta, hogy a Katicába nem valószínű, hogy Milán be fog férni, mert kevés gyerek megy most el, de a Csillag csoportot Szilvinénivel és Katinénivel tiszta szívből csak ajánlani tudja, és az is vegyes csoport lész, pont Milánnak való.
Így aztán nem is gondoltam tovább a hogyantovábbon. Az idő megint mindent elrendezett és eldöntött helyettem, és ha minden igaz, akkor még jól is alakultak így a dolgok.
Maximálisan úgy érzem, hogy Milánnak jó helye lesz a Csillag csoport ovisai között.
Milán pedig most éppen várja az ovit. De ez nála egyik napról a másikba átcsaphat totális elutasításba. De van még idő szeptemberig. Addigra ő is és én is barátkozhatunk még az ovi gondolatával.
A leendő ovis:
Jól hangzik ez a csoport, nekem is tetszik. :)
VálaszTörlésMáté csoportja egyébként nem jött szóba? Nálunk Zalán sokáig biztosra vette, hogy majd csatlakozik Rékához a nagycsoportba jövőre. :)
Igen, remélem hogy nem is fogunk csalódni benne!
VálaszTörlésMáté csoportja homogén középsős, úgyhogy az nem. Milánban is volt ilyen gondolat, de szerintem mostanra már sikerült tisztáznunk. remélhetőleg.
Biztos fogja szeretni az ovit.
VálaszTörlésEmlítettem már, hogy tényleg az a fontos, hogy jó pedagógus kezébe kerüljön és ahogy írod és ki is tűnik a sorokból nem lesz velük gond.
Az az egy épület távolság legyen a legkevesebb gondod:-)
Japppersze! Tudtam pedig, hogy homogénba jár Máté is, mint Réka...valahol az agyam eldugottam rétegeiben...:)
VálaszTörlés