Bóbita nap az oviban

Még pénteken volt az oviban délelőtt a Bóbita nap elnevezésű rendezvény, ami amolyan szülő-gyerek közös vetélkedő volt. Minden évben van, ilyenkor májusban, de mi még most vettünk részt rajta először, mert tavalyelőtt ilyenkor voltunk Franciaországban, tavaly pedig a növekedő pocakommal sok mindent kívántam magamnak, de egy ilyen ovis bolondozást nem nagyon.

De idén nem volt semmi akadálya, hogy részt vegyünk a buliban, pláne hogy tesókat is lehetett vinni, úgyhogy ezt gyakorlatilag nekünk találták ki. 

Az ovi udvarára persze késéssel toppantunk be, de csak a reggeli tornáról maradtunk le, ezt is csak onnan tudjuk, hogy a többiek azzal fogadták Mátét, hogy 

- Máááátéééééé!!!!!!! sziaaaaaa!!!! lemaradtál a tornáról!!!!!!!

Mátét szerencsére ez egy cseppet sem zavarta. Engem meg pláne nem. 

A délelőtt a régi akadályverseny hangulatát idézte, merthogy volt 8 állomás, ahol különböző feladatokat kellett végrehajtani,  hol csak a gyerekeknek, hol szülővel együtt. A gyerekek kaptak egy-egy menetlevelet, amire nagyon vigyáztak, és büszkén pecsételtették le egy-egy feladat elvégzése után.

Jópofa volt egyébként, volt labdával töltött talicskával szlalomozás, kanálon labda vezetés, célbadobás, kakukktojás keresés, ilyesmik. Ügyességi és szellemi feladatok egyaránt. 

A büfében zsíros kenyér volt hagymával, pattogatott kukorica, és limonádé, úgyhogy az én fiaimnak ez maga volt a kánaán. Máténak azóta zsíros kenyér a kedvence. A libazsíros. Milán is benyomott belőle 2 tisztes szeletet,  ( 2 pedig zsíros felével a földre ejtett) pedig ő szerintem most evett életében először zsíroskenyeret. 

Ekkor kezdett el kicsit csöpögni az eső, amitől némelyek olyan pánikba estek, hogy a buli zárására tervezett táncházat előrébb hozták, a kintről pedig villámgyorsan elpakoltak mindent, így mi 2 feladatot nem is tudtunk megcsinálni. Szerencsére a fiúknak nem tűnt ez fel, így nem lett belőle hiszti. ( Milán részéről) 

Ehelyett mulattak egy nagyot a táncházban :)

A szőke hajú fehér pólós Máté óvónénije. A videón olykor feltűnő krémszínű blúzos-barna szoknyás barna hajú pedig a Milánnak kiszemelt óvónéni. Nem annyira jó a minőség, mert fény az nem nagyon volt, volt viszont sok gyerek, akik közül valaki mindig bekúszott az enyéim elé, én pedig folyton helyezkedni próbáltam.

Desszertnek elvittük az előző nap itthon felejtett anyák napi keksztekercset, és azt eszegették. 

És hiába, hogy az eső elállt, szerintem el sem kezdett igazán esni, a versenyfeladatokat már nem pakolták ki még egyszer, így volt még egy kis szabad játék, meg lufiosztás, meg kifestő osztás, beszélgetés, meg ilyesmi, aztán mikor már nagyon fáradni látszottak a gyerekek, leginkább MarciÚr, akkor hazajöttünk.
Jól éreztük magunkat, kellenek az ilyen rendezvények. A gyerekeknek nagy élmény volt, hogy az anyukák meg a tesók is ott lehettek, a tesóknak nagy élmény volt, hogy az óvoda udvaron játszhattak, nekünk anyukáknak, de nekem mindenképpen, minden nagy élmény, amit a fiúk élveznek, szeretnek. Imádom, amikor jól érzik magukat, amikor lelkesek, ha pedig mindezt elérni semmi fáradságomba nem kerül, azt meg különösen imádom!