Etetőszékben

Bár egy ideje már hozzátáplálódik Marci, valahogy az, hogy az etetőszékbe is beleültethetném, az csak a minap jutott eszembe. Marcival valahogy mindig egy kis fáziskéséssel dolgozik az agyam, szeretném azt hinni, hogy még kicsi, pedig hát nő mint a répa. 

Az, hogy most eszembe jutott, az is leginkább annak köszönhető, hogy néhány nap kihagyás után megint kínlódós időszaka van, és nagyjából egy percre sem lehet magára hagyni, de a legjobb lenne, ha nem is csinálnék semmi mást, csak őt fognám az ölemben egész nap. 

Így aztán tegnap, amíg én ebédet főztem, Milán a konyhaasztalon bütykölt, addig MarciÚr belekerült az etetőszékbe. Volt ám nagy meglepődés, ilyen magasan még sosem csücsült, és jó darabig az újdonság varázsa alá került, és csak nézelődött jobbra-balra, csapkodta az asztalt, és nagyokat húúúú-zott. 

Tegnap is és ma is már ott ebédelt, igaz így kicsit  a magam dolgát nehezítettem meg, mert ha pl. lehajtja a fejét, akkor simán el tud bújni az asztallap alatt, ha a tányért leteszem a kezemből, akkor rögtön beletenyerel, ha a szalvétát elölhagyom, akkor biztos hogy a szájába tömi. Úgyhogy lehet, hogy egy kicsit még visszatérek a jólbevált nyugiszékhez, amíg ki nem növi teljesen :( Nem sok kell már hozzá.

A múltkori éhségsztrájk után ( nem látszik meg rajta :)) most kezd visszajönni a étvágya, és a kedve is. Sümeg előtt a zöldségek iránt elég elutasító volt, kivéve a sütőtököt. Aztán mikor hazajöttünk, akkor beteg lett, és akkor nem is akart mást enni, csak anyatejet, még a gyümölcsök sem kellettek neki. De most már talán egyenesbe jövünk, mert azóta viszont nagyon lelkes, és a borsópürét például nagyon szerette, a cukkinit hááááát... ha nem is szerette annyira, de megette, ma pedig spenótot kapott, és még ha sokat nem is evett meg belőle így elsőre, de látszólag ízlett neki. Úgyhogy lassan, de biztosan haladunk előre.

És milyen jó, hogy etetőszékből  annak idején Máténak egy strapabíró darabot választottunk, mert ugyan az ülésrész borítása, nem a karikás, hanem ami a fölött volt valami védőfólia szerű, na az már javarészt lekopott, leszakadt, a maradékot meg Milán visszabontotta, de ezt leszámítva még mindig szinte hibátlan állapotban van, mert ennek a fóliának  a hiánya egyáltalán nem látszik meg rajta. 

Hát így festenek benne a fiúk, nagyjából azonos korúan: