Nyolcadik

néhány napja MarciÚr betöltötte a nyolcadik hónapját, és hogy ne maradjon ki ez a hónap sem a megemlékezésekből, jobbnak láttam csúsztatni a dolgot, mert akkor épp amikor aktuális lett volna, hát nem kicsit voltam rá pipa. MarciÚr ugyanis napokig képes volt nem aludni. De úgy igazából nem aludni. Egy órát sem. Se éjjel, se nappal. Néha-néha elszunyókálgatott itt-ott, de leginkább azt sem. És hogy mit csinált akkor alvás helyett? Hát kínlódott, fetrengett, dobálta magát jobbról-balra, balról-jobbra, kapálódzott, rugdosott, karmolt és mart, harapott, volt amikor ordított is torka szakadtából, de leginkább csak nyekergett. Hogy a sebtiben kidobott újabb 4 fog volt-e a ludas, vagy az a kis torokpirosodás amire még gyógyszer sem kaptunk, sosem fogjuk megtudni. Mindenesetre sikerült neki pár nap alatt taccsra vágnia az egész családot. 

De most már egyenesben vagyunk, azt hiszem, legalább azóta volt már 2 egészen jó éjszakánk. 

Szóval 8 hónapos lett a mi Picurkánk. Hogy meddig lehet még rá a picurka jelzőt használni, nem tudom, igazából már most sincs létjogosultsága, ha a méreteit tekintem, de nekünk akkor is ő a legkisebb :)

Kivételesen pontos adatokkal is tudok szolgálni, mert tegnap voltunk védőnőnél. 

8800 g (kis pufifánk)

69 cm. (68-as, 74-es ruhákat hord)

A buksija 44,5 cm. ( tök jó hogy megmértük, úgyis tavaszi sapit kell venni)

Cicikörfogat 45 cm. 

8 fogú, de csak dísznek tartjuk a fogakat, mert használni nem tudja őket. Vagyis harapni tud, de rágni nem. 

Hozzátáplálás terén kicsit megrekedtünk. A múlt héten semmi egyéb nem kellett neki az anyatejen kívül. Két napja kezd visszarázódni.

Mondanom sem kell, hogy NEM alussza át az éjszakát. 

Nappal kétszer alszik, de sokszor előfordul, hogy mindkét alvását a babakocsiban abszolválja, nem itthoni keretek között.

Babakocsiban jól elvan, nem hisztizik, nem nyafog. Autóban valahogy nem bírja a gyűrődést, ha nem alszik, akkor tuti hogy hazáig ordít, bármennyi időnyire is vagyunk az otthontól.

A mosolya ellenállhatatlan, azzal mindig le tud venni a  lábamról.

Gagyog, gügyög, brümmög és morog. Bababázik, jajgat és sikít, gurgulázva nevet. 

Bárki dédelgetheti, ölbefoghatja, dajkálhatja, de csak akkor ha engem nem lát. Amint meglát rögtön nyafog, és hozzámkéri magát.

Egyébként bárhol jól elvan, lenyűgözi a nyüzsgés, a forgatag, ilyenkor csendesen szemlélődik. 

Irtó aranyosan kúszik, és mindent összeszed és megkóstol, ami az útjába kerül. Így a Nagyok beszorultak a vackaikkal játékaikkal a kisszobába. Ennek ők nem mindig örülnek.

Egyedül még nem ül meg hosszú ideig, kb. fél perc múlva eldől, mint egy krumplis zsák, de ha csak egy picit is hozzáérhet az ujjamhoz, akkor nagyon peckesen ücsörög. 

Elkezdett négykézlábazni. Imádom!!!!! Máté óta a padlón csattogó kis tenyerek szerelmese vagyok :) hát most itt egy újabb csattogó tenyérpár.