Hétvége

Ha 3 szóval kellene leírnom a hétvégét, akkor azt írnám, hogy bicikli, bicikli, és bicikli. Ha mondhatnék még néhányat, akkor még hozzátenném, hogy tavasz, napsütés és nagyszülők. Szombat délelőtt fogtuk a kis Fabiánkat, beleültettük a 3 gyerekünket, a csomagtartóba betettünk egy babakocsit, egy futóbiciklit, egy rendes biciklit, ( Máté mindenképp meg szerette volna mutatni Papáéknak, hogy biciklizik 2 keréken) egy kisbőröndöt a gyerekek holmijával, egy handbaget az enyémmel, egy hátizsákot a Feriével, meg még néhány apróságot, és elindultunk Szentesre. Majd meg is érkeztünk. És innentől számítva legtöbbször csak a fiúk hátát láttam, ők mentek biciklivel, én pedig követtem őket Marcival.

Igen, ing-nyakkendőben tolják, néhány napja ez náluk a kötelező dress-code, bárhová is megyünk, legyen az óvoda, kisbolt, vagy akár a játszótér. ( a játszótéren a nyakkendőt le szokták venni). Ők szeretik, nekem meg tökmindegy, hogy mivel töltöm meg a mosógépet. És hát olyan szépek így ingben, hogy öröm rájuk nézni :)

A hétvége nagy részét így két keréken töltötték, amikor épp nem gurultak, akkor pedig elnyalták az év szezonnyitó fagyiját, vagy görkoris kislánnyal beszélgettek a téren, vagy szökőkútban pancsoltak, vagy kacsát kergettek, vagy aszfaltrajzoltak az udvaron. (vagy összevesztek, kiabáltak, összeverekedtek, dacoskodtak, rugdosódtak, nyávogtak, hisztiztek,....)

Gyorsan eltelt ez a két nap, a fiúk bicikliztetésén kívül nem is nagyon maradt másra idő.De hát most ez a nagy sláger, biciklivel kelünk, és azzal is fekszünk. Ejjjj, ha nekem is lenne gy jó kis járgányom!!!! 

Mondjuk egy ilyen:)

Azt meg már csak apró betűvel mondom, hogy Marci hazafelé az elindulástól majdnem a megérkezésig nyafogott, sírt, nyűglődött, és a hazaérkezés előtt nagyjából 10 perccel aludt el. Cserébe aludt ugyan éjszaka, majdnem végig, már szinte hajnalodott, amikor először szólt, de ha választani kéne, akkor inkább nem ezt a felállást választanám. Majdnem 3 órát egy nyűglődő gyerekkel egy autóban elég nehezen viselek.