Megintbeteg

Jó ideje nem jártunk már az orvosi rendelő környékén sem, így már eléggé sanszos volt, hogy előbb-utóbb sor fog rá kerülni. Milán már jó ideje náthásodott, hol jobban lett, hol visszaesett. Máté is beriasztott másfél hete, de aztán semmi nem lett belőle, egészen csütörtökig, amikor délután már majdnem 39 fokos volt a láza. Így pénteken az orvosi rendelőben köszöntöttük az áprilist, és ha már Mátéval úgyis jelenésünk volt, hát gondoltam vigyük Milcsit is, nézzünk most már rá, miért nem múlik az orrfolyás, miért tér vissza mindig a fránya köhögés.

Máténál piros torkot, és begyulladt nyirokcsomókat állapított meg a doktornéni. És már meg sem lepődtem, hogy a látszat ellenére megint csak Milánt nyilvánította betegebbnek, ő antibogyót is kapott. Ennek fényében pedig a rettegett 15 hós oltása is eltolódott, pedig azon már annyira szeretnék túllenni. Délutáni alvásból ébredve  az egész addig láztalan Milán produkált egy 39 fokos lázat. Máté egész hétvégén és még ma is, hol belázasodik, hol jobban van. Milcsi péntek óta makkegészséges.

Nekem egy hete nem dugul ki az orrom. Tegnap estére már a fülem is nagyon fájt, így ma délutánra én is orvoshoz készülök, mert már elég volt.

Úgyhogy jó idő ide, meleg tavasz oda, szinte egész hétvégét az ágyban fekve töltöttük, csak épp a kertbe merészkedtünk ki, amikor Máté épp lázmentes volt, mert úgysem lehetett volna bent tartani, ha Apa kint van.

Nagyon, de nagyon jó lenne már ha végre kilábalnánk mindannyian ebből a nyavalyából. Bár sem az óvónénik sem a doktornéni nem nagyon biztat ezen a téren, azt mondják ez majd csak akkor ér véget, ha itt lesz a nyár, és az oviszünet, mert addig mindig lesz valami.

Szuper! Az már csak 3 hónap:)