Reggel
van. Majdnem egyszerre ébred a két kisfóka. Ilyenkor még mindketten
kómásak, bújósak, ölbenlevősek. Ketten ülnek az ölemben. Először egymás
mögött, de akkor megy a harc, mert mindketten a vállamra szeretnék még
hajtani a buksijukat. Aztán pozíciót váltunk, egyik a jobb oldalamra,
másik a balra kerül, mindegyiknek jut egy váll, de így sem jó, Milán
mindenáron fel akar mászni az asztalra és meg akarja kaparintani a
kávésbögrémet, így eléggé küzdök vele, és míg a bal kezemmel Mátét
ölelem, a jobbal próbálom Milánt kordában tartani.
Mire Máténak támadt egy remek, világmegváltó ötlete:
- Anya, majd délután menjünk el a
doktorbácsihoz, aki majd vág neked ide egy lyukat, (és a köldököm felé
mutogat), és betesz neked ide egy harmadik kezet, és akkor majd meg
tudod fogni Milánkát. Jó?
Hát persze hogy jó:) Hogy ez eddig miért nem jutott eszembe????
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése