Ki kicsoda a fényképalbumban

A digitális fényképezőgépek világában talán elcsépelt, ódivatú dolog fényképalbumokban gyűjteni kedvenc fotóinkat. De mi még ilyen régimódiak vagyunk, és időről-időre előhívatunk egy jó nagy adaggal, amit aztán nem győzök albumba rendezni. Most is lenne mit előhívatni, ha venném a fáradságot és átnézném azt a néhány ezer képet, amit az elmúlt 1 évben készítettünk itt-ott, erről-arról. Bár most, hogy közeleg Matyi szülinapja, talán nem lesz olyan nehéz rávennem magamat egy kis nosztalgiázásra:) Míg nem volt Matyi, addig az egyik kedvenc elfoglaltságom volt a képek rendezgetése, feliratozása, azóta kicsit visszavett a lelkesedésem, de most hogy Matyi is már viszonylag nagy, talán előbb-utóbb partner lesz ebben. 

Lelkesedésünknek köszönhetően jó néhány album sorakozik a polcunkon, amiket Matyi is előszeretettel lapozgat. Egy-kettőről le van ugyan tiltva, de azt nem is forszírozza, mert "nehész".

Leginkább a fotelban ücsörögve lapozgat. Oda a kisebb albumokat viszi magával. A nagyobbakat a földre teszi és úgy lapozza. Közben sorolja, hogy kik és mik  vannak a képen.  Minden rokont felismer. Magát egyszerűen csak babázza.

A gyerekkori képeimen értelemszerűen nem ismer meg. Ahol még kopasz vagyok, azokon a képeken viszont magát látja, és mondja hogy "Máté", vagy "Mati" . (A T-t nem mondja rendesen, olyan orrból jövő hangot ad, de írásban nem tudom kifejezni.) Ahol hajam van, ott egyértelműen baba vagyok. 

Mikor mondom neki, hogy ez anya, akkor rázza a fejét, és kijavít, hogy baba. 

A 8. osztályos képemen már elbizonytalanodik olykor, volt már, hogy egyszerűen rávágta, hgoy anya, de van, amikor néni vagyok.

A gimis képeimen már egyértelműen megismer. (Ezek szerint fellelhető még bennem a gimnazista).

Ha legközelebb kedve támad albumot nézni, kikérdezem apából is. Csak tegnap az én képeimet szedte le. Kíváncsi vagyok apát mikortól ismeri fel:)

A fényképek hatására eszébe jutott, hogy hívjuk fel Mamát. Odaállt a polc alá, ahol a telefonomat tartom és erőteljesen mamázott. Felhívtuk. A telefonnak természetesen nála kellett lennie, annak ellenére, hogy telefonba nem beszél csak ritkán, és keveset, hiába... a skájphoz van szokva.Ezért is van, hogy elköszönésképpen integet és puszit küld. Esetleg bedob egy "sziaApá"-t, függetlenül attól kivel beszél. 

Ezt leszámítva úgy telefonál mint a nagyok. Figyelmesen hallgat, néha közbeszól, és sétálgat a szobában:)