Betegesen

Matyi lázas. Csak úgy, hipp-hopp. Semmi már tünete nincs. Nem folyik az orra, nem köhög, nem tüsszög, semmi. Csak láza van. De az viszonylag magas. A náthára, orrfolyásra, köhögésre fel vagyok/voltam készülve, azokat tudom, hogy nem tudjuk elkerülni, főleg, az érintett személy előszeretettel ücsörög kapualjakban, a határozott figyelmeztetésem ellenére is.  De most nincs semmi, csak láz. Tegnap kora este 38.8 -at mértem. A lázcsillapító és a fürdés hatására ez teljesen lement, de 11 körül már megint forró volt a feje. Egész éjjel ez ment, felváltva kapott kúpot és nurofent, és a hője hol jobb volt hol rosszabb. Egyszer mértem csak az éjjel, és akkor megint 38.7 volt. Amúgy nem nyűgös, nem sír, sőt, fecseg. Be nem állt a szája egész éjjel, úgyhogy mikor aludhattunk volna, akkor sem tudtunk, mert fecsegett. Névsorolvasást tartott, végigsorolta az összes családtagot, "apa, anya, mama, papa, Bandi, Eme..." és addig nem lépett tovább, amíg el nem mondtuk neki, hogy az említett illető épp hol van és mit csinál. Éjjel 3kor a válaszok 80%-a az volt hogy "otthon van és alszik" , majd amikor a sor végére ért, kezdte előlről. Rém szórakoztató volt.

 

Reggelre kicsit lentebb ment a láza, nem volt 37.8.  Kapott homeós bogyókat, és szerencsére a tea azért csúszik neki, és egy kis gyümölcsöt is evett. Ma még itthoni kúrán lesz, aztán ha nem változik semmi, akkor megkérdezzük a doktornénit, mi legyen. A rendelőbe mindenesetre biztos nem viszem be, nem hiányzik, hogy még pluszba is összeszedjünk valamit. 

Szegénykém, most bújós, és lapulós. Arra is gondoltam, hogy lehet hogy a hátsó rágófogak valamelyikét növeszti, és attól van láza. De ezt a teóriámat megcáfolja az a tény, hogy nem panaszkodik a fogára, nem sír, nem nyűgös. 

Hát remélem ma rálépünk a javulás útjára, jó lenne már egy nagyot aludni. 

Mert közben pedig saját magam is a frászt hozom magamra, mert reggel óta én is csak kóválygok, egyszer egy ájulás közeli élményben is részem volt pelusozás közben, de szerencsére nem lett baj, de még mindig kótyagos vagyok. Valószínű leesett a vérnyomásom, pedig túl vagyok a kötelező reggeli kávémon, és még így is csak 103/79-et mértem.

Mellesleg ma betöltöttem a 31dik hetet. Talán a második pocakosságom legvacakabb hetén vagyok túl, nemhiába, már a vége felé közeledek. Nehéznek, és lomhának érzem magam. Ha Matyival kéne versenyt futnom, egyértelműen ő kerülne ki győztesen.  Matyitesó most már szinte a nap minden percében velem van, hol itt, hol ott dugja ki valamijét,  és egyre többször érzem odalent is, gondolom mostanában illeszti be a buksiját. Mindenesetre napi 2-3szor erősen keményedik a pocakom, ilyenkor bárhol vagyok, bármit csinálok, abba kell hagynom, és pihennem. Estére hulla vagyok, még akkor is, ha egész nap nem csináltam semmit. (hehe... egy majdnemkétévessel a semmittevés is valamit csinálást jelent). 

Szóval most egy kicsit padlón vagyunk.