Hát eltelt a karácsony, már jó pár napja, de csak most jutottam oda, hogy valamennyire dokumentáljam is.
Körülményekhez képest, ill. a
várakozásaimhoz képest egész jól sikerült minden. Már írtam, mondtam, és
aki ismer régebb óta tudja, hogy én nem igazán vagyok olyan
karácsonyozós típus. Idén kicsit másképp volt ez, próbáltam magam erővel
az ünnepre hangolni, ami valamennyire azért sikerült is, még ha nem is
teljesen. Talán ennek a részleges ráhangolódásnak köszönhetően csupán
csak kétszer vesztünk össze, de ha a jó oldalát nézzük így volt
mindkettőnknek egy-egy nyugodt 3 órás autóutunk. Na de szóval, a
karácsony nálunk is 24-én kezdődött. Hármasban itthon, ami nagyon jó
volt. Egymás mellett töltött 9 évünk alatt ez volt az első igazán közös
szentesténk, tavalyig minidg valamelyikünk szüleinél töltöttük ezt a
napot, aztán tavaly az ősök volt itt, mert egy 9 napossal jól esett egy
kis segítség, szóval idén voltunk először úgy igazán együtt, csak mi
senki más. A menü húsleves volt és sóban sült pisztráng, és remek lett. A
levessel viszont jól befürödtünk, mert arra számítottunk, hogy otthon
halászlé fog várni, ezért mi nem főztünk, és nem az várt, szóval
halászlé nélkül teltek el a karácsonyi napok. A fát közösen díszítettük,
Matyi segédletével, aki minden egyes darabot alaposan megvizsgált,
mielőtt felkerült a fára, beleértve a mézeskalácsokat is, ami közül a
végén alig találtam még pár ép darabot, mert mindegyiknek hiányzott
valamelyik csücske. De nagyon aranyos volt, lenyűgözte a csillagszóró és
a csak az ő kedvéért vásárolt izzók.
Karácsonyunk 2007-ben:
Csütörtökön nyakunkba vettük az országot, és Szentes, majd Ózd felé
vettük az irányt. Volt nagy evés-ivás, sütemény hegyek, és Matyi
férfiemberhez méltóan kivette részét a lakomázásból. Leves, második,
deszert simán lecsúszott neki, hol van már az a 3 hetes éhségsztrájk?
A nagy szülinapos ajándékozás után
most lazára vettük, de azért kapott egy csomó új könyvet, simogatósat,
keménylaposat, és egy igazi papírlaposat is estimesélés céljára. Kapott
kismotort, és még egy csomó hasznos cuccot, mint pl. pizsama, és zokni.
Ózdon volt még egy kis elmaradt szülinapozás, persze tortával, ami igazán testhezálló volt Matyinak, mert kutyaformája volt.
Íme:
Vasárnap estére értünk haza,
ünnepléstől és utazástól megfáradtan, de annál teltebb pocakkal. Azóta
próbáljuk magunkat utolérni itthon, kevés sikerrel, Máté nagyon elemében
van, őt is utolérte a mindet elrakok valami titkos helyre kór.
Valamelyik este a dentinox-os dobozt szedtem ki az ágyamból az éjszaka
közepén. Ezenkívül kezdő akrobatának érzi magát, felmászik a fotelbe, és
onnan akar az ágyra átugrani, vagy mászni. Eddig még nem volt leesés,
de tartok tőle, hogyha végetérnek a hármasban töltött napok, akkor nem
tudom ki fog online felügyelni rá.
Hab a tortán, hogy Feri lebetegedett, mikor máskor, mint a
szabadság alatt. Két napig meg akart halni, ma már jobban van. Hála a
homeopátiának és a sok narancsnak.
Most pedig készülünk a holnapra. Kisgyerekes családot hívtunk
vendégségbe. Hol vannak már az átmulatott éjszakák???? De így is jó
lesz, sütök pogácsát, csinálok fincsi salátát, és jót fogunk
beszélgetni, vagy ki tudja.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése