Az első, meghatározó nagy találkozásra a Mikulással tegnap került
sor a céges rendezvény keretein belül. Én talán jobban vártam, mint Ő,
végre találkozni régi ismerősökkel, barátokkal, hasonlóan babás
kollegákkal, akikkel a pocakosságot anno együtt éltük meg. Szóval én
teljesen be voltam zsongva. De volt bennem egy kis félelem aggodalom,
hogy vajon Máté hogy fog reagálni a sok idegenre, felnőttekre,
gyerekekre egyaránt, sosem volt még ekkora partin, ahol tizenakárhány
gyerek a résztvevő, és a hozzájuk tartozó 2 db szülő., és persze ott egy
különösen furcsa szerzet, piros ruhában, nagy szakállal, nagy zsákkal.
Hogy elkerüljük a nagy ijedtséget napok óta mutogatom neki a
Nagyszakállút interneten, tévében mindenhol.
Felesleges volt az aggodalom, mert Máté az első perctől jól érezte
magát, jött-ment, barátkozott, nézelődött, ügyet sem vetve ránk.
Számomra nagyon meglepő volt ez a nagy önállóság.
Aztán jött a Mukulás bácsi is, aki elmondta a jóságait és a
rosszaságait, ezek ellenére nem kapott virgácsot, csak csomagot, amit
igazából el sem akart venni, mert annyira lenyűgözte a Mikulás. Csak
nézte tátott szájjal, majd elkiáltott egy hatalmas eú-t, a maga sajátos
hanghordozásában, amin persze mindenki nevetett. Nem volt itt ijedtség,
sírásról nem is beszélve. Nagyon büszke voltam ám!!!! Nemhiába már nagy
fiú, és a nagyfiúk bátrak és nem félnek a Mikulástól!
A kép minősége hagy maga után kívánnivalókat, de a fény miatt van:
Együtt gyakorolták a sétálgatást:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése