Mivel tavaly ilyenkor nem voltam még ennyire blogfüggő, gondoltam eljött
az ideje, hogy megmutassak egy képet magamról, ami éppen tavaly
ilyenkor készült. Ez volt az utolsó pocakos kép, ami rólam készült,
ekkor voltam 38+3 napos, és éppen egy héttel később született meg
Matyika. A kép éppen egy Mátécsalogató szentendrei kiránduláson
készült. Az utolsó kirándulásunkon kettesben. Én kb. egy nyugdíjas csiga
tempójában vopnszoltam végig magamat a szentendrei vásárban, és
emlékszem a végén alig bírtam visszamenni az autóhoz, már úgy volt, hogy
én megállok, és Feri elémjön, de aztán csak odaértünk. És persze egész
idő alatt arról beszélgettünk, hogy vajon mikor jön el a mi napunk,
vajon milyen lesz majd Ő, akire annyira várunk.Nagyon jó volt:)
A következő nagy utunk pontosan 1 héttel később a kórházba vezetett.Hát az sem volt izgalmaktól mentes:)
Nosztalgiával nézem én is a fotót, már olyan régnek tűnik minden, már
teljesen elfelejtettem, milyen is volt nagy pocakkal élni. Arra mondjuk
emlékszem, hogy a végén már nem volt olyan egyszerű. Sehogy sem volt
jó, Máté mindenhol nyomott, ahol csak tudott, olyan volt, mintha a
bordáim közé akasztotta volna a lábait, és mintha az oldalamon
kívánkozna kijönni. De ezek már mind csak szép emlékek mára.
És akkor íme, ilyen voltam én akkor:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése