Második oltás

Tegnap kapta Máté a második oltását. 12.45-re volt időpontunk a doktornénihez. Ide kell menni a közelbe, kb. 10perc séta, még kocsival is. Plusz rászámoltam 10 perc Mátényugtatást az ajtónk előtt útra készen. Így kb. 15-kor indultunk itthonról. Persze volt sírás, a kabát és a sapka még mindig fáj neki, de egész hamar megnyugodott és elaludt. Olyan szél volt, hogy voltak szakaszok, ahol alig bírtam tolni a kocsit, ill. toltam, de csak álltunk egy helyben. Máté meglepően jól tőrte, aludt mint a bunda. kb. 35-kor értünk oda, rengeteg ember, gyerekek rohangálnak, de nem aggódtam, hát időpontunk van, és ez a 10 perc pont elég arra, hogy Manót kihámozzam a kocsiból és a megszabaduljunk a ruháitól. Ha,ha...., csakhogy jött egy asszisztensnő, aki elkérte a kiskönyvet és közölte fogalma sincs mikor kerülünk sorra, mert a doktornő még a beteg oldalon van. Máté ekkor már ébren volt, és ilyenkor mindig olyan mint egy időzített bomba, bármikor rázendíthet, és akkor itt a világvége. Mondta a kedves néni, hogy addig ő megméri a manónkat, hogy haladjunk. Így is tett. Van egy 5800g-os (3070g-al született), 60 cm hosszú (53 cm volt valaha) Máténk, a fejkörfogata 41cm (ez 31 cm volt), a mellkasa pedig 40 cm( ezt pedig nem tudom). Szóval szépen növöget, gyarapszik. Ezután több mint egy órát vártunk, mert még fél órát vártunk a doktornőre, és kb. 5-en voltak előttünk. Az én kis Manóm jól tűrte a várakozást, nézelődött, bámészkodott, összebarátkozott a mellettünk váakozó Gergővel, és lenyűgözték az ismeretlen fények. Azért egy idő után már kezdtem ingerült lenni, mert bárhogy is számoltam közeledett az etetés ideje, és Máténak elég stabilan jelez a pocakja 3 óránként. Aztán végre sorra kerültünk, doktornéni alaposan megnézte Mátét, aki mikor a hasát tapogatta mosolyáradatban tört ki. Nekem is mindig ezt csinálja, amikor a pocakját masszírozom, vagy fürdetésnél, gondolom csikis neki. A végén kapta a szurit, amit hang nélkül tűrt , én meg csak olvadoztam, milyen ügyes, milyen hős. Csak az öltözésnél tört el a mécses, de ezt már megszoktam. Kicsit sírdogált hazafelé menet, aztán szépen elaludt. Kicsit nyűgös volt estére, de nem volt vészes, 8 után elaludt, és nem is ébredt fel csak 1/4 5kor. Ekkor én már azt hittem reggel van, olyan kipihenten keltem. Szegénykém még most is alszik, olyan aranyos. A múltkor is ez volt, hogy oltás után olyan nagyot aludt. Én kis hősöm.