A napunk végül jobb lett,
mint gondoltam, és vártam, én sem voltam olyan rosszul, és Matyika is
egész jó volt. Olyannyira, hogy ma végre sikerült neki átfordulni a
hasáról a hátára, majd ezen felbuzdulva a hátáról a hasára, majd mindezt
mégegyszer véghezvitte, és így végigpörögte az ágyat. Gyorsan levontam a
tanulságot, hogy most más nem hagyhatom ott egyedül még akkor sem,
amikor úgy gondolom eléggé bentre raktam. Így viszont felmerül bennem az
újabb kérdés, hogy mikor fogok tudni kimenni wc-re?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése