A
tegnap éjszaka valahogy megviselt, pedig Máté ugyanúgy viselkedett ahogy
eddig, szóval nem értem mi volt velem. Tény, hogy 3 után megint nem
akart visszaaludni, és magam mellé kellett venni. Tudom, hogy nem kéne,
de nem fogom hagyni, hogy az éjszaka közepén üvöltsön az ágyában, arra
meg nincs erőm, hogy ringatgassam. Így egy darabig együtt alszunk, ez
sokszor bejön.
Most
még alszik, bár elég nyugtalan, de ha felébred, és jó kedve lesz, akkor
kivisszük a teraszra kicsit szellőzni. Kíváncsi vagyok, hogy fog neki
tetszeni.
A
tegnapi fürdés sírással indult, de aztán jól végződött, és a végén
szerintem még élvezte is a vizet, én meg majdnem sírva fakadtam, hogy
ideáig is eljutottunk. Lehet, hogy kezdem magam igazán anyának érezni?
Hát nem tudom...., de órákig tudnám nézni Mátét, hogy milyen gyönyörű,
és aranyos, de hát mindenki így van a gyerekével. Azért még mindig úgy
érzem, hogy csak sodródom a napokkal, teszem, amit kell, de igazából még
nem fogtam fel, hogy van egy fiam/fiunk, és ez most már így lesz, és
egy kis 3 fős család lettünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése