Máté
tegnap nagyon nyűgös volt, és nem tudom, hogy a hasa miatt, vagy más
miatt. Szerintem nem a hasa volt a baj, akkor másképp szokott
viselkedni. De folyamatosan sírt, és olyan vígasztalhatatlanul
keservesen, hogy tényleg aggódni kezdtem, hogy esetleg valami komolyabb
baja van. Csak ölben volt hajlandó egy kicsit megnyugodni. Aztán éjszaka
végülis jól aludt, a szokásos fél 1-es és fél 5-ös evés volt. Most is
alszik, ahogy szokott ilyenkor, de szerintem mindjárt ébred, mert már
hallok hangokat odabentről. De mindegy, mert a vacsit már elkészítettem,
(vicces), már csak sütőbe kell tenni, amikor akarjuk.
Tegnap
házi készítésű gyros-tál volt a vacsi, Feri készítette, nagyon ügyesen,
és finomra. Kár, hogy csak a szobában ölben tudtam enni, mert Mátét nem
lehetett egyedül hagyni, mert amikor megérezte, hogy nincs ott vele
valaki, rögtön sírt. De nem csak nyafogott, hanem keservesen sírt.
Mintha attól félne, hogy otthagyjuk valahol. Jó lenne tudni, hogy mi
zajlik egy ilyen kisbaba lelkében, igazából fogalmam sincs, hogy milyen
sérelem érhette, amiért ennyire fél. (Ezt a kapaszkodóreflexéből tudom,
hogy fél.)Remélem majdcsak kinövi, vagy rájön magától, hogy szeretjük,
és nem hagyjuk el. Addig meg öleljük, meg puszizzuk, mert az nagyon
szereti. Akkor egy kicsit meg is nyugszik.
Most
már olyan okosan tud nézni, pedig még nincs 3 hetes. Kiválaszt valami
néznivalót a szobában, és azzal elvan, ha jó passzban van. Nagyon
szereti pl. a fotel mintáját, a szoba sarkát, és azt a csíkot nézni a
falon, ahol a lámpa fénye elkülönül az árnyéktól. Nagyon érdekes. Lassan
jöhetnek a komolyabb dolgok, és lehet játékokat bevezetni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése