Tegnap
szinte egész nap nyafogás volt. Nem az az eget rengető bőgés, (volt
abból is, de nem nonstop), hanem csak nyugtalan volt. Feri csak 9 után
ért haza Bécsből, így nem volt fürdetés. De onnantól átvette Manót.
Mégiscsak használt valamit a tegnapelőtti kiborulásom? Ilyenkor el tudok
menni fürdeni. Ezt imádom, mert kicsit egyedül lehetek, lazíthatok, és a
zuhanytól nem hallom, a gyereksírást. Csúnya dolog tudom, de nekem is
jár 5 perc sírásmentes nyugalom egy nap, nem? Meg az apjának is jár
ennyi bőgés. A Dr. Hause-t így nagyjából félig tudtuk élvezni, de már
ennek is örülünk. Muszáj lesz dvd-n megnézni, majd pár év múlva, amikor
már nem lesznek zavaró tényezők.
Este
volt még egy fél 11 -es evés, amibe szerencsére belealudt Manó, én is,
és csak éjfél előtt tettem be a helyére, és aludt is 4ig. Ez a pár óra
egybenalvás már úgy kellett nekem mint egy falat kenyér. Pár ébrenlevős
éjszaka után szerencsére mindig beiktat Máté egy alvós estét is, így
tudok regenerálódni kicsit, meg ő is.
Ma
megint a küzdelemre ébredtünk, nem tudom mikor lesz olyan hajnalunk,
reggelünk, hogy nem erre kell kelnünk. Pelus, evés, nyöszörgés, és most
alszik. Remélem ma nyugisabb lesz. Az mindkettőnknek jobb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése