Tegnap

A tegnap éjszaka valahogy megviselt, pedig Máté ugyanúgy viselkedett ahogy eddig, szóval nem értem mi volt velem. Tény, hogy 3 után megint nem akart visszaaludni, és magam mellé kellett venni. Tudom, hogy nem kéne, de nem fogom hagyni, hogy az éjszaka közepén üvöltsön az ágyában, arra meg nincs erőm, hogy ringatgassam. Így egy darabig együtt alszunk, ez sokszor bejön.

Most még alszik, bár elég nyugtalan, de ha felébred, és jó kedve lesz, akkor kivisszük a teraszra kicsit szellőzni. Kíváncsi vagyok, hogy fog neki tetszeni.

A tegnapi fürdés sírással indult, de aztán jól végződött, és a végén szerintem még élvezte is a vizet, én meg majdnem sírva fakadtam, hogy ideáig is eljutottunk. Lehet, hogy kezdem magam igazán anyának érezni? Hát nem tudom...., de órákig tudnám nézni Mátét, hogy milyen gyönyörű, és aranyos, de hát mindenki így van a gyerekével. Azért még mindig úgy érzem, hogy csak sodródom a napokkal, teszem, amit kell, de igazából még nem fogtam fel, hogy van egy fiam/fiunk, és ez most már így lesz, és egy kis 3 fős család lettünk.