Újra
hétfő! Már megint lassan vége ennek a hónapnak is. Ahogy öregszem egyre
jobban érzem az idő múlását. Még mindig a lakáskeresés jegyében telnek
napjaink. Bár a szívünk egyre jobban húz egy kis fészek felé, de nem
akarjuk elkapkodni a dolgot. Ennek ellenére már látom magunkat a kis
házban, a kis kerttel. Nagyon jó!
A
hétvégén újabb rendezvényen vettünk részt a gyülekezetben. Most a
családról volt szó. Ott voltak a jegyesoktatásról ismert többi párok,
fényképnézés stb.. Azt hiszem új barátokra találtunk egy kedves pár
személyében, akikkel egy napon házasodtunk, ők voltak előttünk a
templomban. Nagyon szimpatikusak voltak már akkor is, és most is
dumáltunk, aztán mondták, hogy a jövő héten nincs-e kedvünk elmenni
hozzájuk. Mi meg elfogadtuk. furcsa dolog ez az életben, hogy amerre
jársz, bármerre vet is az élet, mindig barátokra találhatsz. Azt hiszem,
mi nagyon szerencsés helyzetben vagyunk, mert nagyon sok barátunk van,
innen-onnan. Felnőtt fejjel az ember átértékeli a barátság fogalmát.
Régen az volt a jó barát, akivel jókat tudtunk szórakozni, bulizni. Ezek
a barátságok vagy megmaradtak, vagy nem. Ma már egészen más a fontos,
és a gyerekkori barátok, akiket nagyon más felé vitt az élet, vagy nem
egyfelé haladtunk, azok lemorzsolódtak, maradtak azok, akikkel együtt
tudtunk változni, és jöttek újak, akiknek az élete valahogyan keresztezi
a miénket.
Nekem
sosem volt legjobb barátnőm. Minden barátnőm nagyon fontos volt, és máig
nagyon fontos. Mindegyik másmilyen, mindegyikben mást szeretek, de
mindegyiket szeretem, kit ezért, kit azért.
Remélem
ezek a barátságok most már sosem múlnak el, és hogy az életem során még
nagyon sok értékes emberrel ismerkedhetek meg, akiktől sokmindent
tanulhatok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése