Az, hogy mennyire nem vagyok nagy barátságban a téllel, már bizonyára nyilvánvaló. Így nem meglepő, hogy a síelés, mint sport, vagy mint szabadidős tevékenység nem véletlenül maradt ki egész ideág, és eztán, a repertoáromból.
Sosem voltunk síelni, és igazából soha fel sem merült bennem még a vágy sem, hogy ki kéne próbálni, mert már a gondolatától is, hogy aláöltözet, sínadrág, ilyensál, olyan zokni, sisak, miegymás... hát köszönöm... én jobban szeretem, amikor nyáron csak felkapok egy rövisnadrágot meg egy pólót, és már futok is.
Na de van nekünk egy Milánkánk, aki már tavaly is belengette, hogy szeretne jelentkezni sítáborba. Már tavaly is azt mondtam neki, hogy nemigen támogatom, mert 1. nincs hozzá semmilyen felszerelése, 2. szerintem baromi veszélyes, 3. nem mellesleg k..va drága.
Szerencsére tavaly még várólistára sem vették fel őket.
Na de idén valahogy a fülükbe jutott, hogy van egy "nemhivatalos" sítábor is a suliban, amit a 12-dikesek ofője szervez, elsősorban a 12-dikeseknek, de idén volt több szabad hely is, és bevették a mi kis 10-dikeseinket is.
Ez állítólag egy "lowbudget" sítábor, a másikhoz képest. Hát én ebből csak a budget-ot éreztem, a low-t nemigen.
Had ne mondjam, hogy borsózott a hátam ősz óta ettől az egész síeléstől, de csak eljött a március 1.je, amikor is buszra szálltak és meg sem álltak az osztrák Alpokig.
Ez volt tegnap.
Szerencsésen megérkeztek. Egy közeli falu paplakjának az ifjúsági szállásán alszanak. Ezért kerül valamivel kevesebbe, mint a másik olasz tábor.
Ezideáig nem sok mindent tudunk, mert tegnap már nagyon későn hívott Milán, akkor hagyták abba a pingpongozást, ma pedig reggeli utn mentek a pályára, de csak pár szót váltottunk, hogy milyen jó volt, és most fáj a combja.
Szóval elvileg jól vannak, és bizonyára nagyon élvezik az ottlétet.
Én meg majdcsak túl leszek ezen a héten :-)
Szerencsére ma este Máténak lesz koncertje, holnap pedig audit lesz a cégnél, úgyhogy csak elterelődik a gondolatom Milánkáról :-)
