Olasz nyár 5/2. - Cinque Terre- Manarola

 Manarola, ami nekem a kedvencem lett 💓 Talán azért, mert itt még inkább voltunk lelkesek, mint fáradtak,  nem volt még akkora tömeg, bár már kezdett tumultus lenni a sétányokon. De a színes sziklára épült házak és a kék tenger együttes látványa engem teljesen magával ragadott. bármeddig el tudtam volna ácsorogni és nézni. 

Gyalogosan, a Via dell' Amoren csorogtunk be a faluba, és rögtön a vasútállomásnál lyukadtunk ki. Innen egy egészen hosszú alagút vezetett át a szikla alatt a faluba. 

Mi először a tengerpart felé indultunk. Majd onnan fel egy hegyoldali gyalogösvényen. Azt írta az internet, meg a kinyomtatott útleírásom, hogy a Nessum Dorma étterem teraszáról, illetve mellőle a legeslegjobb a kilátás. tulajdonképpen ezt a legeslegjobb kilátást kerestük, gondolván, logikusan, hogy bizonyára a hegyoldalban van, a tenger felé. És így is lett. Bár már az egész úton remek volt a kilátás, és a rálátás a falura, szóval ez eléggé étteremreklám szagú tűnt. 

Én már itt is eléggé hűha-üzemmódban működtem :-)
Mögöttem látszik a sétány, és hogy vannak rajta egymberek bőven. De még talán tűrhető volt. 

Innen jól rá lehetett látni a strandoló bikinis lányokra :-)

Amikor a hegyről visszatértünk a térre, ahonnan indultunk, még sétáltunk egy kicsit a főutcán. 

A fejünk felett magasodott egy templomtorony, mondtam, hogy menjünk még fel a templomhoz. A fiúk persze nyüszögtek, hogy muszáj-e. Mondtam, hogy akkor csak egy darabig. Végül csak felsétáltunk a fenti templomtérre, ahol a San Lorenzo templom, és a harangtornya áll, és nem mellesleg, innen is remek a kilátás. :-) 

A templom mellől indultak a túraútvonalak, többek között Corneglia felé, és itt éreztem azt, hogy milyen jó lenne végigsétálni rajta, milyen elképesztően jó lehet ott a szőlőtőkék között vándorolni, miközben alattad van a világ, a tenger. 

De nem sopánkodtam nagyon, örültem, hogy relítav kevés nyűglődéssel vesszük a napot, pedig ekkorra már jó meleg lett. 

Vissza lestáltunk a főutcán, mi Milánkával, Máté meg Marci pedig kicsit előrébb. 

Itt volt az, amikor egyszer csak szem elől tévesztettük őket egyik pillanatról a másikra. Gondoltuk, hogy bizonyára továbbmentek az alagúton át a vasútállomásra, mert előtte beszéltük, hogy már nem megyünk itt máshová csak a vonathoz, de azért jól  körbejártuk a kis teret, hogy nincsenek-e mégis ott. Szerencsére a 2 gyerekből az egyik felvette a telefonját, amikor hívtam őket, hogy merre járnak :-) Milyen áldás ilyenkor az európai  roaming, és hogy ott lóg a zsebükben mindig a teló. :-) 

Az állomáson még hosszan sorbanálltunk a wc előtt, a CT carddal nem kellett érte fizetni. Más kedvezményt úgysem tudtunk kihasználni, legalább ezt igénybe vettük :-) 

Innen átsuhantunk Cornegliába. Ami megint csak maradandó emlék lett :-)