Balkán kaland nr. 2.

Tavaly annyira bejött a balkán kalandunk, annyi szépséget láttunk, és annyi élményt gyűjtöttünk, hogy idén merészebbet álmodtunk és egészen Görögországig autóztunk. 

Már tavaly is mondogattuk, hogy jó lenne Görögországba menni, de akkor olyan messzinek tűnt, ( mert messze is van) , repülővel meg rámenne a gatyánk, így olyan helyet kerestünk, ami autóval viszonylag fájdalommentesen megközelíthető, és ahol relatív jó áron tudunk szállást is foglalni. 

A szállás fontos, mert igazából ez az egyetlen pont, ahol spórolni tudunk, ellenben egy csomó kritériumnak szeretnénk ha megfelelne. Tavasszal a kollégáim már jókat mosolyogatak, amikor meséltem nekik a szálláskeresésről, javasolták, hogy épitsünk inkább egy kisházat, mert ilyen szállás nincs. 🙂 De persze lett, így kötöttünk ki a Halkidiki félszigeten, Thesszalonikitől jó másfél órányira délre. Becsapós, mert a térképen sokkal közelebbnek tűnik. 

Miután ez eldöntettett, és lefoglaltuk a göög szállást, akkor kezdődött maga az utazásszervezés, mégpedig hogy merre menjünk, hol álljunk meg, és egyebek. 

Tavaly Montenegró felé Szerbiában álltunk meg egyszer, és tettünk ott egy kirándulást a hegyekben. 

Idén Feri ki akarta használni, hogy G.o. felé Szerbián végig van autópálya, így ott lehet jól haladni, így most Észak-Macedóniába terveztük a tranzitszállást. 

Először Skopje volt a fejemben, mert közel van a pályához, nem nagy kitérő, de ahogy haladtunk az idővel mégis a Skopjét körülvevő  hegyekben ( Vodno-hegység) szálltunk meg, és milyen jól tettük. 

A várostól 15 km-re lévő Matka-kanyont hiba lett volna kihagyni! 

És mivel innen már "csak" 4 és fél órányira volt a görög szállásunk, így másnap délelőtt még Skopjéra is jutott idő. 

Ezekről fogok majd legközelebb írni, ha és amikor sikerül elcsípnem egy kis térerőt, és ha épp van elég erő a wifiben.