Az idén nem bonyolítottuk nagyon túl a karácsonyi ajándékozást, és alapvetően a gyerekek kívánságlistájára hagyatkoztunk. Nem cifráztuk, hogy kéne még valami, hogy jó lenne még egy apróság, nem volt erre sem kapacitásunk, sem időnk, de leginkább energiám túlgondolni.
Csomagoláskor kicsit tartottam is tőle, hogy majd mit fognak szólni, hogy elégedettek lesznek-e, hogy ki fog megsértődni, mert nem azt, vagy nem olyat, vagy nem annyit kapott, mint a másik. De nem volt semmi ilyesmi, sőt... Talán először telt el duzzogás nélkül a karácsony este, és mindenkinek csillogott a szeme csomagbontáskor, hogy "dehát pont ezt kértem!" "pont ilyet akartam!"
A kicsik focis cuccokat kaptak, sípcsontvédőt, kapuskesztyűt, ilyesmiket, Máté pedig kapott végre egy kantáros nadrágot, amit már régóta kért. Ferinek is van még régről, most majd tudnak egyenfelszerelésben a kertben dolgozgatni 🙂
Este, mint már jónéhány éve mindig, Reszkessetek betörőket néztünk, mert nálunk nincs karácsony Kevin nélkül 😂
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése