Így készülünk

 Holnapután iskola. 

Egyik szemem sír a másik nevet. 

NEm mondom, hogy nem lesz már jó helyük az iskolában, mert jó lesz. Kérdés, hogy ki mennyi időt fog tudni majd ott tölteni... vagy megint eljátsszák, amit tavaly, hogy mire megmelegedne a szék alattuk, addigra hazaküldik őket itthontanulni. 

Máténak mondtam ma, hogy el ne felejtsük, hogy holnap lesz nálunk tankönyvosztás. 

Azt mondja: Milyen tankönyv? 

Na ennyire van képben. 

Meg hogy minek kell elmenni érte kedden, miért nem jó szerdán. Úgyis megy. Mondom biztos azért, hogy szerdán már tudjatok tanulni :-) ( gonoszanya) Erre ő: - de szerdán még biztos ismerkedünk, nehogy már tanuljunk. Értitek, ismerkednek. Ennyire van képben az osztálytársaival is. Hát azokra ő már nem emlékszik... 

Milánéknak múlt héten volt a 3 napos osztálykirándulásuk a Mátrában. Tavaszról lett mostanra halasztva, és még jó is volt, hogy így tanévkezdés előtt egy kicsit összerázódtak megint. 

Tanévkezdésileg nem csaptunk idén nagy hajcihőt, senki nem kapott táskát, tolltartót, mindenkinek jó a régi. Ami úgy régi, hogy alig használtak. Ha ilyen tendenciával járnak majd suliba eztán, akkor nem is fog elkopni soha. 

De legyünk optimisták. Egyelőre simán indul az év. 

Máténak vettünk hosszúnadrágot, ami évnyitóra is jó, meg cipőt, ami évnyitóra is jó, de inget már az évzárókor is a Feriét vette fel, azt most nem vettünk. A többieknek majd előkeresek a szekrényből vmi ünnepit. Milánék úgyis csak a tanteremben ülve követik az ünnepi istentiszteletet, ezért nem gondolom, hogy faxnit kellene csinálni abból, hogy mi van rajta alul. Felül meg úgyis az egyenmellény lesz. 

Marciéknál meg nincsenek nagy elvárások. 

Amúgy meg a telefonom szerint igazi tanévkezdős idő lesz, eső és villámlás. Szóval tök mindegy miben áznak szét. 

Aztán vettünk egy csomó füzetet, mindenfélét, kicsit-nagyot, itthon is van még pár a szekrényben, szerintem kihúzzák tanév végéig. Minden másunk elvileg van, aztán meg úgyis menet közben derül ki, hogy mégsincs, vagy volt, de elveszett, nemtalálom, kettétört, Máténál van, Milánnál van, sose nem is volt. 

Meg az egyéb " apróságokra", mint ceruza-toll- színes papírok- akármi  elvertem még egy csomó pénzt a papírboltban. 

ezen kívül csak tornacipőt vettünk most Máténak és Marcinak. Mivel kinti tesire készülünk alapvetően, nem is igazi tornacipő inkább sportcipő, de legalább lehet majd hordani akkor is, ha nem lesz iskola :-) Nagyon megörültem, amikor Máténak találtunk 5ezervalamennyiért a ccc akcióban egy remek csukát tornára,  amire rábólintott. Mert előtte a sportboltban a tizensokezres nike-kat nézegette... mondtam is neki, hgoy a szemét is vegye le róla, tornaórára valami kevésbé menő is éppen tökéletes lesz, meg hogy kinőjje novemberig pláne.  Belátta. Jó gyerek. 

Ezután még felpróbált ilyen-olyan boltban vagy 20 pár cipőt, és másik ilyen-olyanban 15 nadrágot, mire választottunk 2-t, amit végül elhoztunk. 

Hahhh, ezért is sokkal jobb a nyár, mert 3 hónapig simán elvan 3 térdnadrággal, amiből egy az úszónadrág is egyben, meg egy strandpapuccsal. Idén még egy 1500 ft-os h&m-es mokaszint újított be hozzá, és pipa. Erre jön az ősz, amikor a hosszú nadrág már nem ennyire egyszerű menet, nem beszélve arórl, hogy pulóver, kabát, őszi cipő, téli cipő. Nő mint a gomba, minden hosszúja csak könyékig ér... 

Na szóval valahogy így. Mint  a népmesében. Várjuk  is meg nem is, örülünk is meg nem is, mennénk is meg nem is. Aztán majdcsak elkezdődik, mint mindig, majdcsak belerázódunk, mint mindig.

Közben jönnek a levelek, hogy mikor van edzés, mikor lesz zenekar, mikor tudnak menni hangszeres órára... hát ki tudja azt... órarendjük sincs még... Na de majd kialakul. 

Csak egészség legyen! Meg térerő. :-) Ez a fontos. minden más meg majd lesz valahogy.