Farsang

Az idén olyan későn volt farsang, hogy már majdnem el is felejtettem, hogy lesz, mert hajlamos vagyok egy hónappal előtte még lazán legyinteni, hogy ááá, hol van az még, aztán hipphopp itt lesz a nyakunkon.
Milánéknál volt legelőször, 22-én! Nem igazán volt ötlete, hogy mi lenne szívesen, így elkezdtem neki felajánlani az itthon fellelhető jelmezeket, hogy mi lenne abból választana, meg olyanokat, amiket egyszerű megoldani. Végül azt mondta, hogy na jó, akkor Harry Potter lesz. És az is lett!
Náluk még osztályfarsang van, de szülők nélkül. Nem sokat láttam belőle, mert épp csak annyi időm volt, hogy gyorsan rádobjam a jelmezt, befújjam a haját, mert Máténak hegedűórája volt, rohannunk kellett.
Gyorsan lőttem róla egy telefonos képet, arra számítva, hogy majd biztos lefényképezik őket majd a tanítónénik, de egyelőre még nem kaptunk képeket, szóval nem vagyok ebben olyan biztos.
Szerintem cuki :-) Jól áll neki ez a varázslótanoncság.

Aztán a következő Marci volt, ők 28-án tartottak nagy bulit, aztán másnap még volt egy afterparty, ők ekkor is jelmezben szoktak menni.
Marci sokáig focistának készült, én meg nem vitatkoztam vele, hogy az már volt, meg így meg úgy, nem volt ehhez erőm. Aztán egyszer csak átváltott robotra. Erre már kicsit elkerekedett a szemem, de gondoltam, és reméltem, hogy hátha még másképp dönt. De nem, kitartott a robot mellett.
Először úgy volt,hogy majd a felhalmozott kartondobozokból készítek neki valami frankót, de végül elvetettem ezt a megoldást, mert baromira nem volt hozzá kedvem,   ők egész nap a jelmezükben vetélkednek, és akkor vagy nem tud rendesen vetélkedni a jelmez miatt, vagy leveszi és akkor meg minek a jelmez. Egyik évben volt egy kisfiúnak egy hiperszuper transzformer dobozjelmeze, az apuka eszkábálta, tényleg pöpec volt, de nagyjából addig tudod benne lenni a kisfiú, amíg lefotózták a lépcsőn, mert enni nem, játszani nem, táncolni nem lehetett benne. Szóval én ennyire nem vagyok lelkes, hogy a sarokba csináljak egy klassz jelmezt. Végül nem is lett volna igazán jó méretű dobozunk sem, úgyhogy ráugrottam a netre, és ezerötszázzal elkezdetem bármilyen robotjelmezt keresni, nem aranyáron, és elérhető távolságban. Így találtam pontjókor egy pontjót Gyálon, ami Szentes felé útba esett.
Had ne mondjam, hogy még aznap, amikor már mindent lezsíroztam a csajjal, hogy kell a jelmez, és mikor megyünk érte, és el ne adja másnak, még aznap este azt találta mondani Marci, hogy akkor ő mégis inkább vadász lesz! Mondtam neki, hogy majd jövőre! Maximum.
Robot lett. :-)

Másnap pedig szokás szerint focista lett. :-)

A farsangi szenzont Mátéék zárták, március 1-jén. Sose volt még ennyire későn szerintem farsangi buli.
Nekik már nagy felsős tornatermi farsangjuk volt.
Én azt gondoltam, hogy ő már nem akar majd beöltözni, de persze tévedtem, mert egy nap azzal jött haza, hogy akkor ő meg Joci azt találták ki, hogy Asterixnek és Obelixnek öltöznek.
Nem kapkodtam el a készülést, nem szokásom, mert mi van, ha közben meggondolják magunkat, akkor potyára dolgoztam, hát nem? de azért fejben szoktam készülni, hogy majd mit hogyan, honnan, és végül egész klasszra sikerült a jelmez.
Annyira, hogy meg is nyerték a jelmezversenyt. Igaz, nem volt olyan rettenetsok induló, de hát akkor is, no :-)

Osztályszinten valami képzőművészeti alkotásnak kellett beöltözni, Mátéék valami strandos festményt választottak, amit aztán megjelenítettek.
Máténak ehhez kellett egy testszínű póló, mert hát nem gondolom, hogy ő majd megmutatja a csupasz felsőtestét az egész felsőtagozat előtt????!!!! Na szóval így.

A buli azt mondják egész jó volt. Én a kicsikkel már csak a végszóra értem oda, amikor már szinte csak pakolni bár egyébként sem volt nyilvános.

Nyugodt szívvel mondhatom, hogy az idei farsangot is túléltük, és kipipálhatjuk. Folyt.köv. jövőre. Milán már most azon gondolkodik mi legyen. :-DDD