Balatoni nyaralás, a megérkezés "öröme"

Nem nagyon volt idő nyaralásra hangolódni, mert olyan villámsebességgel teltek a napok az évzáró után. Ráadásul már előre látható volt, hogy azon a héten, amikor a Balatonnál leszünk nem lesz jó idő. Ez alapból nem szokott befolyásolni semmit, nem foglalkozom az időjárással, szoktam mondani, az az egyetlen, amin nem tudok változtatni, minden más csak rajtunk múlik. Csak hűvösebb időre egészen másképp kell készülni, programokat kell keresni, kirándulási lehetőségeket, amire most egyáltalán nem volt időm. No meg a csomagolás is nagyobb macera, mert ki tudja mennyire lesz hűvös? El fogunk-e ázni? És ha igen, akkor nyilván kell, hogy legyen csereruha, mert nem fog megszáradni a vizes. Szóval jóóóóó sok holmit pakoltam. Plusz Máté vasárnaptól focitáborban volt Füreden. Az még egy plusz táska. Mi csak hétfőn tudtunk utána menni, mert úgy volt szállásunk, meg hátfőn reggel még jött a burkoló, akivel egyeztetni kellett. Feri még a Praktikerben kezdte a napot. 

Na így vágtunk neki az idei első nyaralásunknak. Cseppet sem ráhangolódva, inkább teher volt, semmint öröm. És valamiért volt bennem egy olyan érzés, hogy ki kéne hagyni ezt a Balatont... mert úgyis rossz lesz az idő, mert nem vagyunk rákészülve, mert pont itt lesz a burkoló, mert Máté nélkül nem ér semmit a nyaralás, mert, mert, mert... ( eredetileg pedig pont azért tettük erre a hétre, hogy ha már Máté úgyis két utcányira focitáborozik, akkor mi se maradjunk a héten Balaton nélkül. Főképp Milán, aki eleve hisztizett amiatt, hogy nem focitáborozhat, és ha még a Balatonhoz sem megyünk, Máté meg igen, na az lett volna a kegyelemdöfés neki.) 

Persze megérkezni nagyon jó volt! A Balaton mindig gyönyörű, mindig jó oda megérkezni, legyen bármilyen az idő, legyen bármi. 

A hétfőn délután nem is csináltunk semmi különöset, pingpong, foci, Milánt megcsípte egy darázs, és este átsétáltunk a focitábor helyszínére két utcával arrébb, hogy megpuszilgassuk Mátét, pont a délutáni edzésről jöttek vissza, úgyhogy nem is időztünk ott sokat, mert úgyis mentek vacsorázni. Helyette lesétáltunk a partra és a kikötőbe. 

Tavaly a vizesvébé miatt végig volt konténerezve meg kerítésezve a sétány, emiatt kicsit morcos is volt, ki is döhöngtem emiatt tavaly szerintem. Most annyira jó volt, hogy nem volt előttünk semmi zavaró, és annyira szép volt a rózsaszínű naplemente. Órákig tudnék a parton ücsörögni, és nézni ahogy jönnek-mennek a hajók, vitorlások, vagy csak úgy egyáltalán a vizet. 

Az idill egészen addig tartott, amíg a fenti kép elkészülte után ki nem csúszott a telefon a kezemből, és végig nem hasadt a kijelzője.... ez eléggé rányomta a bélyegét az elkövetkező időkre. És még csak egy fél délutánnyi időt töltöttünk csak ott. Rossz idő- darázscsípés- telefontörés... mi jöhet még...