Szünet

Hipphopp, el is telt. Épp, hogy belecsaptunk, már vége is volt.
Rendhagyó módon idén nem utaztunk sehová, mivel egy héttel korábban kiszedték a szomszédban az ablakokat, és csak a tátongó lyuk maradt a helyén némi fóliával beragasztva, amit a szünet alatt nagyjából naponta kellett visszacsavarozni, mert lerángatta a szél. Vagy majdnem lerángatta.
Nem szeretem annyira, amikor ennyire korán van húsvét, és vele együtt a a tavaszi szünet, mert ilyenkor általában még nincs annyira jó idő.
Most is volt minden, eső vagy másfél napig, aztán szélvihar, hideg, és sár az udvaron.
De azért amellett, hogy sokat voltunk bezárva, mármint a gyerekek, és ez megsokszorozza a viták számát, azért csak túléltük.

Szóval a szünet.

Tanulásilag: nem igazán szakadtak bele a srácok, pedig lett volna rá idejük, és tennivalójuk is akadt volna. Úgy ímmel-ámmal azért csak volt verstanulás, hegedülés is, hegedűből már a vizsgadarabot (is) nyomják, valami Handel részlet, még a tanárbácsi szerint sem egyszerű, de bízik Mátéban.  Máté és egy osztálytársa tegnap kiselőadást tartott a gőzgépről, arra is készülgetett. Csütörtökön délután összeültek a srácok, összedobták a tablót a képekből, felosztották a szöveget, amit korábban én megkomponáltam, és végül tegnap kaptak rá 2-2 ötöst.
Fociilag: Eső ide, szél oda, a fiúkat minden kora este az utca végi focipályán érte a naplemente. Volt, amikor hozzácsapódtak valakikhez, volt amikor őhozzájuk jöttek játszani, hol ismerősök, hol idegenek, akik 2 perc múlva már ismerősök lesznek, és tolják sötétedésig. Nagyon vicces, amikor Marci a maga kis 5 évével és a 110 centijével a nagy kamaszok között lavírozik, megjegyzem remekül, és kb. térdig ér nekik. :-D

Húsvétilag: Nem csináltunk nagy ünneplést. De azért került az asztalra kacsa,  kalács, és sütöttem répatortát is , amivel megünnepeletük Hulika szülinapját, amit húsvétkor szoktunk tartani, mert akkor kapta Milán. Szegény Hulikát azóta kicsit megviselte az idő, de most már nagyon vigyázunk rá.
A torta FördősZé recetje alapján készült, annyi változtatással, hogy mivel túl sok volt a segítség végül csak kimaradt belőle a vaj. Egy pillanatnyi pánik után végül megsülve, megkóstolva nem is hiányzott belőle. Legalábbis nem tűnt fel, hogy hiányzik.

Hétfőre kicsit jobb idő lett, legalább már esett az eső, és láttuk a napot. Ennek örömére a mi kertünkben is járt a húsvéti nyúl, és a gyerekek boldogan keresgélték a csokitojásokat. A nagy részét azóta sikerült is eltüntetnijük a pocakjukban. :-)

Aztán hogy ne üljünk egész szünetben itthon, hétfőn kicsit sétáltunk a Gödöllői kastélykertben. Igazából húsvéti program volt meghirdetve, de a színpadon már épp leköszönőben voltak a néptáncosok, azon kívül meg nem sok minden volt. A szokásos vásári bódék, és egy elkerített mini részen volt néhány nyúl meg egy bárány amit elvileg kerítésen keresztül meg lehetett (volna) simogatni. Ezt azért nem nevezném állatsimogatónak.
Szóval inkább tettünk egy kört a parkban. Persze a fiúk nyafogtak, hogy miért, meg különben is, inkább együnk valamit.

Felújításilag: Ablakok kiszedve, leméretezve, már csak az a kérdés, mikor lesz belőle ablak. A villanyszerelésnek lassan vége. Jöhetne lassan a burkolás. De hogy a burkoló mikor fog tudni jönni???  Lassan döntenünk kell, hogy milyen csempe, milyen padló, milyen ez, milyen az... Nem olyan egyszerű ez, mert a választék hatalmas. Nagyjából azért már körvonalazódik. Legalábbis színvilágilag, formailag. Aztán majd lesz valami.
Az ünnep alatt levakartuk a falakról a tapétát is. Már csak egy kicsi van fönn, de az már  a Feri magassága. Nem mondom... nem volt annyira könnyű és gyors, mint ahogy azt képzeltük.


És már el is telt a szünet. Szerintem nagyon fárasztó volt.