Őszi szünet, hol vagy???

Az utóbbi időben eléggé le vagyok lapulva blogilag. Vagy nincs miről írnom, vagy mikor. Vagy a kettő együtt. Az őszi szünet is huss, eltűnt, és a ma reggeli eszeveszett kapkodás már el is feledtette, hogy volt egyáltalán szünet. Igaz, hogy nem sok pihenésben volt részünk, mert azért vannak ám történések.

Hosszas hercehurca és rengeteg bonyodalom után végre hozzá jutottunk a szomszédos lakáshoz, és így végre elkezdődhetnek a munkálatok. 

Régóta vártunk már erre, régóta terveztük, hogy hogy is legyen, mint is legyen. Még amikor Máté kezdte az iskolát, akkor kezdtünk azon gondolkodni, hogy valamit lépnünk kell, mert ebben a lakásban nem fogunk hosszú távon elférni. Már most is elég szűkösen vagyunk, szó mi szó. Akkor még a költözés is szóba került, de aztán arra jutottunk, hogy mégiscsak az lenne a legkifizetődőbb anyagilag is, és kényelmileg is, ha kivárnánk, hogy a szomszéd lakást megvehessük és birtokba vehessük, mert a környékről nem szívesen mentünk volna el, itt viszont nagyobb házat, ( és egyáltalán házat) venni hát az enyhén szólva is borsos. Szóval vállaltunk még pár év kényelmetlenséget, hogy végre aztán most kitisztuljon a kép, miénk lehessen a szomszéd lakás, amit össze tudunk nyitni a miénkkel, és elkezdődhessen a munka. Hogy mitől volt olyan bonyolult, fárasztó és hosszadalmas, arra itt nem térnék ki, több kötetes folytatásos tragikomédiát lehetne belőle írni, amire most nincs időm, és nem is tartozik ide. Majd egyszer fellépünk a sztorival valami standup comedyben, ott is megállná a helyét. :-) 

Szóval... a nyáron már beszéltünk néhány mesteremberrel, hogy ki mit mond. Leginkább fűtésszerelőkkel, mert az a szűk keresztmetszet, munkában is, és anyagilag is egy nagyobb tétel. De meglepő módon nem nagyon ugráltak, hogy ők jönnének dolgozni, az egyik passzolt a másiknak, a másik szájhúzva kijött, a harmadikon látszott, hogy a munka könnyebbik végét igyekszik megfogni, csak nehogy kettővel több csövet kelljen megemelnie. Végül ajánlottak egy szakit, akinek komplett gárdája van, és ők mindent megcsinálnak. Elvileg. Aztán majd akkor lesz ez igaz, amikor majd birtokba vehetjük a lakást. 

A munkások pár héten belül már kezdenek is, egyelőre a bontással. Fölszedik a parkettát, a burkolatokat, kiszedik az ablakokat, és lesz némi falbontás is majd. A dolog szépséghibája egyelőre annyi, hogy nekünk kell kiüríteni addigra a lakást. 

Hát ezen dolgozunk most már jó ideje. 

Nyár elején, amikor az egész még nagyon friss volt, akkor egy jó nagy adag holmit már kiraktunk a lomtalanításba, de akkor nem volt időnk és lehetőségünk az egész kóceráj felszámolására. Most viszont cselekednünk kell, mert szorít az idő. Így minden szabadidőnkben odaát vagyunk, ( ahol nincs se fűtés, se villany), és pakolunk, dobozolunk, szortírozunk, padlásra cipelünk, garázsba cipelünk, gyűlnek a szemeteszsákok és a kupacok, kommunális szemét, szelektív szemét, veszélyes hulladékok, lomtalanítós szemét, stb... szemét, szemét, és szemét mindenhol, mert betegségükből adódóan gyűjtögetők voltak a korábbi lakók. Szóval tényleg még a szemét is el volt rakva szépen bezacskózva a szekrény mélyén. Ja, és a zacskóhegyek! Én még ennyi nejlonzacskót a világon nem láttam! De legalább van most mibe gyűjteni a szemetet :-) És por és kosz, mert évek óta nem jártak a lakásban, és mindent vastagon befed a fekete centis por. Szóval van külön pakolós ruhánk, amit átveszünk, ha átmegyünk, majd mikor visszajövünk, akkor levesszük, kimosakszunk, és kezdődik megint elölről. 

Amit tudunk próbálunk eladni, minimál áron, minél előbb, csak vigye, akinek kell, és szabaduljon a hely.  Lefotóztunk mindent ami, ami látszólag ér valamit, azt is ami felkerült a padlásra, hogy ha esetleg jönne érte még valaki. Nyilvántartásba vesszük a könyveket, ( rengeteg), fotóval-szöveggel, szóval rengeteg mindent. 

Látszólag haladunk, de még sok a dolgunk. Vittek már el bútorokat,  és vannak is még érdeklődők, szóval pörög a buli. 

Bónuszként Feri ezen a héten megint nincs itthon. 

Eddig sem unatkoztunk, és ez után sem fogunk igazán, meglehetősen izgalmas és fárasztó időszak elé nézünk, de ha minden jól megy, akkor tavasszal már készen leszünk. ÉS akkor kezdhetjük majd azt az oldalt is felújítani, amiben most lakunk :-)