Ezek jutnak eszembe

Marci itthon van betegszabin. Köhög, mint a kutya. Tegnap ránézett a doktornő, azt mondja nem fertőz, csak egy izmos náthája van, de azért ha tud, maradjon itthon a héten.
Mielőtt a betegrendelésre beestünk volna ránézett a védőnő. Még az 5 éves státuszát pótoltuk most, november végén. Bár sok értelmét nem látom ennek az évenkénti státusznak, nem véletlenül vagyunk elcsúszva vele örökké, de annyi haszna volt, hogy ráébredtem, hogy nemcsak úgy látom, hogy Marci olyan sokat nőtt az elmúlt időszakban, hanem ez a valóság. Tavaly óta 10 centit dobott magára!!!
Mire átértünk a betegrendelésre, addigra 12-en várakoztak előttünk! Óóóó mikor megláttam, menten ki akartam fordulni, és jobban is tettem volna, mert így viszont ott dekkoltunk 2 óra hosszát, és már-már ott tartottunk, hogy ha nem kerülünk be most azonnal, akkor vagy éppen akkor kell hazaindulnunk, amikor mi jönnénk, vagy végső esetben Máté el fog késni hegedűről, ami nem lett volna nagyon pozitív, minthogy tegnap zongorás próbája volt.
Végül csak bekerültünk, igaz, szaladtunk hazáig, mert a hegedű itthon volt, ki gondolta délután 1-kor, hogy vinni kéne magunkkal, ha fél 5-re a suliban akarunk lenni....
Mindegy. Odaértünk mindenhová. Túléltük. Legalább az eső nem esett úgy mint ma. Ez is valami, nem? Csakhogy meglássuk a dolgokban a pozitívumot is. :-)

Marci második napja van itthon, azóta kétszer néztük meg a Kis kedvencek titkos életét, ( még mindig nem unja, mondjuk tényleg jó), és kétszer a verdák 3.-t. Édes pofa.

Valamelyik este fekszünk a kanapén, Marci még Ferit szórakoztatja alvás előtt, dörzsölgeti Feri szakállas állát.
- Neked olyan az állad, mint a kókuszgolyó!- mondja rácsodálkozva.
Ezen akkorát nevettünk! Majdnem akkorát, mint azon, amikor elképzeltük, hogy hogyan vinnénk fel egy elefántot a padlásra. Elég sok padlásrafelvivős élményünk van mostanában, ami hol jobban, hol kevésbé jól sikerül, mint pl. a nagy kerek asztal, ami végképp nem akarta az igazságot, de meggyőztük. :-) Na ebből lett az elefánt. De mindegy is. Csak ha eszembe jut, mindig nevetnem kell.

Kedden, amikor még volt Marci oviban, sütőtökös kukoricafőzelék volt az ebéd. Hogy hogy jutott ez eszükbe, és kinek, na azzal szívesen elbeszélgetnék. Miből gondolták, hogy bárki, aki 6 éven aluli, az ezt meg fogja enni? Mellesleg az óvónéni is azt mondta, hogy ő sem kóstolta, mert gusztustalanul nézett ki. Éljen az egészséges közétkeztetés! Az én gyerekeim konkrétan egy tányér daragaluska levessel vészelték át a napot, mint meleg étel. 
Aznapi párbeszédünk Marcival.
- Mi volt az ebéd Marci?
- Ma tyúkeledel volt, azt én nem ettem meg! 

Vasárnap este moziban voltunk a barátnőmmel. A múltkori filmünkkel nagyon ráfaragtunk, nem tudom volt-e erről szó, borzasztó rossz volt, így most nem kockáztattunk nagyot, és az Orient expresst néztük meg, gondolván, hogy Poirot-ban és Agatha Cristie-ben márcsak nem csalódunk! Nem is csalódtunk, jó volt. Olyan, amilyennek vártuk. Leszámítva azt a 2 darab akciójelentet, amit Poirot véghezvitt :-) hát az eléggé életidegen volt, de azt gyorsan elfelejtettük.
Ellenben rá kellett jönnünk, hogy lehet, hogy mégiscsak öregszünk, (bár nem látszik), de csak így lehet, ha már az olyan filmeken érezzük jól magunkat, ahol  a moziterem átlagéletkora kb. 60.
Mögöttünk átlósan egy 80+-os néni ült, mellette szerintem az egész család, gyerekek, unokák, és a néni el is szundított olyan 8 óra magasságában. Amikor nagyon horkolni kezdett, akkor oldalról megbökdösték a rokonok. Szóval jó volt. Már ki is néztük, mit nézünk legközelebb.

Múlt hétvégén kaptak a srácok téli cipőt. Milyen pengén kiszámoltuk, hogy erre a hétre már kelleni fog, nem :-)
Mátéra lépten-nyomon rácsodálkozom, milyen nagyfiús lett. Pláne most, a dockyard stílusú bakancsában, ( persze nem az, csak kinézte a plakáton, hogy olyat szeretne, és megvettük a deichmannban akciósan ötezerért.)  szűk farmer, szőke haj, ( tegnap ingben-hegedűvel) hogy csak nézem, mikor lett ekkora. Aztán eszembe jut az is, hogy 2 hét múlva a 10-et tölti!!! A 10-et! Döbbenetes!

Azt hiszem itt kell most abbahagynom, mielőtt átmegyek érzelgősbe. :-)