Nyaralós napok

A nyaralásos napok rendszerint ugyanúgy telnek. Mivel este nem a szokott időben kerülünk ágyba, hanem jóval később, így reggel fél8-8-nál előbb nem kelünk fel. Kivéve Marcit, aki ugyanúgy felébred legkésőbb 7-kor,  bármi is van, és akkor elkezd piszkálni, lökdösni, és fél centiről az arcomba kiabálja, hogy Anyaaaaa!!!! Teeeeej!!!! Anyaaaaa! Kérek tejet! Tej, tej, tej! Anyaaaaaa! Ha végképp nem hallgatok a szép szóra, akkor nyomatékosításként elkezdi a fejemhez csapkodni a flaskáját. Aztán ha megkapja a betevő tejét, akkor ha szerencsém van békén hagy. Jön-megy, befekszik Milán mellé a telefonommal, vagy módszeresen kirángatja a popsitörlőket és törli velük a padlót, tévét kapcsol, amit aztán nem néz, szóval úgy szórakoztatja magát, ahogy tudja.

Mikor mindenki felébred, akkor egy kicsit még heverészünk az ágyban ötösben. Nem annyira kényelmes ez már, általában az a vége, hogy valaki mindig sopánkodik, mert nem fér el, mert Marci lökdösi, vagy Marci ráfekszik, vagy akármi. 

Reggeli. Nem annyira egyszerű, mert Marci eddigre már csúcspontjára ér, és nem hajlandó az aszalnál ülni, számára ez időpazarlás, meg lehet azt a fél kiflit a futóbicajon is enni, vagy a focipályán. Ha olyanjuk van, akkor  nagyok is letolnak még egy villámedzést a pályán csak úgy pizsamában míg én megkenem az összes kiflit. 

Javában benne vagyunk már a délelőttben, mire mindenkire utcai ruha és cipő kerül. Indulhat nap:)

Az ebédet később esszük, mint itthon, így a lefekvés is tolódik, így előfordul olyan, hogy 5-kor, vagy 5 után ébredünk. 

Az estéket pedig lent töltjük a parton. Kacsát nézünk, vizet nézünk, hajót nézünk, fagyizunk, borfesztiválozunk, gyerekbort iszunk, zsíros kenyeret eszünk mellé, és ha szerencsénk van, akkor a színpadon mindemellé még valami műsort is kapunk. Csoda-e, ha nehezen mozdulunk hazafelé, és bőven ránksötétedik, mire összeszedjük magunkat és elindulunk. 

Későn fekszünk, és kezdődik minden elölről. 

Máté egy versenyt is kiírt, hogy melyik nap vannak fenn a legtovább. Vasárnap volt a döntő :) Végül a vasárnap lett a győztes is, mert már este 11 is megvolt, mire a sétány legeslegeslegvégéről visszaértünk a faházunkba. 

Egyébként meg újabban az a hobbijuk, hogy a Feri telefonján nézik az időt. Csak ülnek, és nézik ahogy a percek változnak. Ha óraváltás van, akkor egy kisebb örömtáncot is ellejtenek, hogy húúúú, átváltott 8-ról 9-re, azta!!!! Rém vicces. Persze ezen is össze tudnak ám veszni, mert nem mindegy, hogy ki fogja a telefont.

Hát így. 

Második estés képek.

Hattyúcsalád