Hétfőn kezdődött minden, amikor Máté reggel úgy ébredt, hogy neki fáj a hasa. Máskor is szokott, de rendszerint mire a reggelijének a végére ér, el is múlik. Most nem múlt el, sőt látványosan nem volt jól, majd amikor furcsa hangok jöttek a vécé felől, akkor lefújtuk az aznapi sulit. A vasárnapi libasültre gyanakodtam, hogy az ülhette meg a pocakját, mert ritkán eszünk libasültet, és zsírosabb volt, mint amihez hozzá van szokva. Máté egyébként is olyan gyengepocakú fajta. Ő minden betegség esetén fájlalja a hasát is, én meg rendre mindig beparázok, hogy vakbélgyulladása van.
Szóval ez volt hétfőn reggel. Máté egész nap nem volt jól, és tényleg csak feküdt, aludt, sopánkodott, majd estére már jól lett.
Még mindig hétfő.
A déli alvásból Marci nyafogva ébredt, és amíg én kimentem a konyhába, hogy innnivalót hozzak neki, addig ő szépen összehányta a nappalit. Teljesen tehetetlen voltam, az ajtóból néztem végig kővé merevedve, ahogy beteríti a szőnyeget.
Egyetlen egy dolog van a gyerekbetegségeket illetően, amivel nem tudok mit kezdeni, az pedig a hányás. Bármi mást, legyen az magas lázas, köhögés, hasmenés, elesés, akármi, szerintem egész korrektül és hidegvérrel tudok kezelni. De a hányás az nálam egy külön kaszt. És borzasztó volt átéreznem ott a konyhaajtó küszöbén, hogy amellett, hogy látom, hogy kínlódik szegény, még tehetetlen is vagyok. Hirtelen azt sem tudtam, hogy most menjek oda, és csináljak vele valamit, vigyem ki a vécére, vagy hagyjam ott, mert a szőnyegnek már úgyis mindegy, de hát ha végzett, akkor is melyik sarkát fogjam meg a gyereknek, és mit csináljak először? Ott egy rémült kétéves talpig koszban, és ott egy feltakarítandó nappali. Mihez fogjak, és mivel? Papírtörlővel, szivaccsal, nedves kendővel essek neki? vagy mivel?
Persze Marcival kezdtem, meg az ablaknyitással. Még szerencse, hogy napsütéses, lágy szellős idő volt, nem minusz 20.
Marci sírt, sopánkodott, hogy azért-e mert nem volt jól, vagy azért mert megijedt a helyzettől nem tudtam megítélni.
A szőnyegnek meg minden itthon fellelhető eszközzel nekiestem. Csak úgy áradt a lakásban a fertőtlenítőszag.
Nem részletezem a továbbiakat. Legyen elég, hogy hétfőn délutántól szerda estéig többször mostam, mint máskor egy egész héten, pedig az sem szokott kevés lenni. Minden pléd, takaró, ágyterítő, törölköző, konyharuha megjárta egyszer a mosógépet legalább egyszer. Marci teljes ruhatárát felhasználtuk ez alatt a két nap alatt. ( pár hete morogtam az orrom alatt, hogy mi a jóégnek van ennyi ruhája, már nem férünk tőle! Hát ezért! Most milyen jól jött az a 30 bodi :) )
Kimostam a konyhaszőnyegeket, a fürdőszoba és a vécé szőnyeget, ezeket a helyiségeket generál föl is takarítottam. Annyi vécétisztítót és flóraszeptet használtam el, mint még soha!
Volt két kőkemény napunk, amikor semmi nem maradt meg benne. Szerencsére ivott. Ha nem is rendesen, de ivott. Enni viszont két napig nem evett egy falatot sem. Napközben csak feküdtünk a kanapén összebújva, és százezerszer olvastuk el a Három nyulat, meg a Laci és az oroszlánt. (két mosás között) Annyira odavolt, hogy babakocsiban kellett eltolnom az oviba!!!! Meg is kérdezte mindenki, hogy beteg-e. Ennyire nem jellemző már az, hogy babakocsiban lássák.
Beteg kisfókám babakocsiból nézi a patakban a kiskacsákat |
Tegnap reggel már kérte a reggelit, majd aztán egész nap csipegetett valamicskét, kekszet, dörmi mackót, és este már ellopta a Máté tányérjáról a virslit. Ekkor már látható volt, hogy javul :)
Ma már egészen jól van. Kicsit még hasmenős, de szerintem ha már elkezd rendesen enni, akkor az is helyre fog állni most már. Az ebédből kétszer kért. Igaz, az első adag rizs felét szétsöpörte éneklés közben az asztalon. Szóval kezd visszatérni belé az élet, és a csibészség, most már jókedvű, most már játszik, kezd újra veszedelemMarci lenni :)
Csak hát szegénykém borzasztóan lefogyott :( Leapadt a kis husicombja, meg a kis párnácskái. Rám bezzeg nincs ilyen hatással két nap nemevés, pedig az én combomból is lenne is mit apasztani :)
Milán egyelőre tartja magát hasfájásilag. Ő a változatosság kedvéért köhög és orrot fúj. Pedig kedden kéne mennünk megint a hallásvizsgáltra. De hát dugult orral nem tudom...
Jaaj... jobbulást!
VálaszTörlés