Fociedzésen

Máté eddig egy héten egyszer járt focizni, iskolaidőben. Ennél kényelmesebb megoldás nincs is a világon. A szünet előtt viszont kitalálta, a fejébe vette, hogy had járjon hétfőn is, mert mások is járnak az osztályból, és az milyen jó. Végül mondtam, hogy jó, szünet után járhat hétfőnként is, bár ez az edzés már suli után van, 4-től fél6-ig, de mivel már világos van, meg meleg, hát legyen. Ilyenkor már MArcival is jobban el tudjuk ütni az időt az edzés ideje alatt. 

Aztán az áprilisi első hétfőn Máté pont beteg volt. A következő alkalommal teljes lázban készült, nagyon izgatott volt, és nagyon lelkes. Imádom, amikor így lelkesedik:) Akkor még a tornateremben voltak, mi pedig az edzés végére toppantunk be, és a kispadról sasoltuk mit csinálnak. 

Két fiatal srác edzi őket, de akkor pont ott volt a vezetőedző, Pista bácsi is, és megkérdeztem, hogy nem járhatna-e Milán is erre a hétfői focira, mert szegénykém úúúúgy szeretne, és most is itt ül, és tátott szájjal nézi az edzést. Pista bácsi meg mondta, hogy hát persze, hogy járhat, mert ez nem sulis foci, hanem egy teljesen más szervezés, ide járhatnak már 4 éves kortól is, papíron. Úgyhogy le is zsíroztuk a dolgot, és Milán rém boldog volt. Onnantól kezdve számolta, hogy hányat kell még aludni a fociig. Aztán beteg lett, és azon izgult, hogy mi lesz, ha nem gyógyul meg. Nyugtatgattam, hogy meg fog. Meg is gyógyult. 

Hétfőn már reggel teljes transzban volt a délutáni foci miatt. Szépen összekészítette a szerelését, amit majd vinnem kell délután az oviba. 

Kivételesen délután még zeneovi is volt, valami pótlás, mert elmaradt előző héten, így a tornaterembe mentem érte 3/4 4 körül. Hát olyan villámsebességgel még életében nem távozott az oviból Milán, mint akkor, általában a nyafogás, a koránjöttél, a miértkellmárhazamenni, mégaligjátszottam műsorok szoktak lemenni, mire nagy nehezen el tudjuk hagyni az óvoda épületét. Most nem! Most mint a kisangyal, vette át a cipőjét, pattant a biciklire, és tekert egy hang nélkül. Most bezzeg nem volt messze az iskola :)

Megérkeztünk, átöltöztünk, közben az iskolások is megérkeztek, és kivonultak a műfüvesre. Milán volt az egyetlen külsős, és az egyetlen óvodás. A többiek elsősök-másodikosok voltak. De Milánt ez nem zavarta egyáltalán, ő egyébként is nagyobbakkal szokott játszani, úgyhogy ez neki majdhogynem a természetes környezete volt. 

Volt egy kis bemelegítő fogócska, majd labdavezetés, szlalomozás, dekázás, kapura rúgás, passzolgatás. Nem láttam minden percét az edzésnek, mert közben elmentünk a pékségbe is, meg Marci olykor el-eltéblábolt, de nagyon ügyesek voltak a fiúk. Milánt nagyon dicsérték az edzők, egyszer láttam, hogy a pálya szélén sutyorognak, hogy Milán milyen ügyes, pedig még milyen kicsi. De tényleg ügyes volt. 

A végén játszottak egy rövidke meccset, ahol a fiúk külön csapatba kerültek. Máté a saját csapatában kapus volt, és jól védett. Milán pedig nem ijedt meg az akcióktól, és bátran belement helyzetekbe. Végül ő is beállt a kapuba, szerintem kicsit elfáradhatott, azért, de az edzők mondták neki, hogy ne legyen kapus, mert nagyon jól játszik. Végül mindenki körbeállta, és meg is tapsolták. Milánnak meg fülig ért a szája. 

És már csak ötöt kell aludni a következő fociig :) Akkor majd videót is csinálok.