Kastélynézés hazafelé 1. - Valtice

Még itthon eldöntöttük, hogy majd hazafelé jövet megállunk a Lednice-Valtice kultúrtájként emlegetett térségben, mely 1996 óta a világörökség része.  A térség nagyon közel van a Szlovák határhoz és az autópályához, ezért is gondoltuk, hogy majd út közben lesz inkább érdemes arrafelé kerülni egy kicsi. Már ősszel is úgy terveztük, hogy hazafelé majd erre jövünk, de akkor nagyon zuhogott az eső, és elmaradt. Most azt mondtuk, hogy bármilyen idő lesz, most már elmegyünk, és bár reggel még nem volt biztos, hogy nem fog esni, végül teljesen szép napos időnk lett, legalábbis addig, amíg várostnéztünk.

Mehettünk volna majdnem végig az autópályán, de mivel Brno környékén felújítás van, és egy héttel ezelőtt épp láttunk egy jó hosszú dugót a Brno felé vezető oldalon, ezért úgy döntöttünk, hogy pénteken meg pláne nem kockáztatunk, és inkább kinéztünk egy másik útvonalat. Egész jónak is tűnt a dolog, egészen addig, amíg ott ahol le kellett kanyarodnunk nem lehetett lekanyarodni, mert útfelújítás miatt zsákutcát jelzett. Továbbmentünk hát, gondoltuk majdcsak lesz valami alternatíva, hogy hogy lehet arra továbbjutni. De csak mentünk, mentünk, és mentünk, és egyszer csak megint egy útlezárással találtuk szemben magunkat. Aztán ahogy ott tanakodtunk, hogy most mi legyen, mert már így is jó nagy kerülőt tettünk, akkor láttuk, hogy útlezárás van ugyan, és dolgoznak is nagy gépek az úton, de már a második autót láttuk kikanyarodni arról az úrszakaszról, úgyhogy az én javaslatomra, megpróbáltunk átjutni, ami végül sikerült is, és nem is volt semmi extra, csak keskenyebb és felmart volt az út, meg figyelni kellett arra a lengőkosaras járműre, de a munkások is simán átengedtek, nem mondták, hogy ne menjünk arra.

Itt azt gondoltuk, hogy most már sínen vagyunk, és már nincs más dolgunk, csak odaérni Valticébe. 

Hahahaha, meg ahogy azt Móricka elképzelte. :) Már majdnem ott voltunk, amikor viszont egy igazi dugóba kerültünk, és jó hosszan araszoltunk lépésben, igen, azért mert útfelújítás volt. Ekkor ugyan már mindegy volt, de azért megfordult a fejünkben, hogy lehet, hogy mégis inkább az autópályán kellett volna menni, mert már ott is végigálltuk volna a sort talán ennyi idő alatt. Bár az tény, hogy akkor nem lett volna olyan szép az utunk, mint amilyen volt. 

Mikulov az autóból.

Mikulov is megérne egy kiadós sétát, de erre most már semmiképp nem maradt időnk, de autóval tettünk egy kört, ha nem kettőt, és igen tetszetősnek látszott, ráadásul a város fölé emelkedő kastélyból és  a város körüli dombtetőkről  biztos pazar a rálátás a környékre. Egyelőre listára vettük.

Innen már csak pár kilométerre volt Valtice. 

A főtér mellett álltunk meg közvetlenül, mivel nem akartunk túl sok időt úgysem itt tölteni, legyünk minél közelebb a tűzhöz. 

A Valtice-i és a Lednice-i kastély is a Lichtenstein család birtokában volt. Valtice-t 1920-ban csatolták Csehszlovákiához, addig Ausztriához tartozott. Valtice barokk kastélya Morávia egyik legjelentősebb barokk világi épülete. Leginkább azonban a borospincéiről híres. Volt is egy saját vinotékája az egyik árkád alatt. 

Ráférne egy kis felújítás, sajnos.

Díszőrség

Belső udvar

Park

Megbeszélnek

A téren a fiúk még futkároztak kicsit, hívogató volt a szép zöld gyep. Fel is merült bennem, hgoy rá lehet-e egyáltalán lépni, de mivel tiltó tábla nem volt kitéve, és egyy hatalmas platánfa alatt egy család piknikezett egy takarón, reméltem, hogy nem fognak megbírságolni. Nem is tették. 

Miután kirohangálták magukat, vagyis amikor szerintünk kirohangálták magukat, meg amikor már vissza kellett menni az autóhoz, mert lassan lejárt a parkolójegyünk, akkor pár perc alatt átsuhantunk Lednicebe. 10 kilométer volt csak.