Mikor pár hete időpontot egyeztettünk, akkor még azon járt az agyunk, hogy reméljük, hogy addigra jó idő lesz. Aztán a múlt héten már azért szorítottam, hogy ne legyen már majdnem 40 fok. Közben pedig még volt egy parás két hetem, amikor azért szorítottam, hogy csak nehogy bárányhimlős legyen MarciÚr. Végül minden szépen a helyére került, Marcika nem lett bárányhimlős szerencsére, és az időjárással is szerencsénk lett, igaz vasárnap még meleg volt, de már nem annyira, az eső meg még nem ért ide.
Így hát semmi akadálya nem volt, hogy vasárnap reggel mindenki ünneplősbe öltözzön. Ilyenkor azért át szokott futni az agyamon, hogy még szerencse, hogy nem lányaim vannak, mert ha a fiúk ennyit variálnak, akkor mi lehet egy lányos háznál ilyen alkalmakkor :) Én legalább a frizuracsinálást megúszom :-D De az egyiknek nem jó ez az ing, a másiknak nem jó ez a cipő, satöbbi, satöbbi, egyedül talán Marci volt, aki csak némán tűrt, nem is értette, hogy mi ez a felhajtás.
Máté a fekete nadrág-fehér ing kollekcióját még megfejelte egy zakóval is, amiről semmiképp sem lehetett lebeszélni. Erre persze Milán kiakadt, hogy neki nincs zakója, áhhhhh.... végül megelégedett egy mellénnyel. De azt a boldogságot azért látni kellett volna, ami kiült Máté arcára, amikor végre felvehette a régáhított zakóját :) Azt mondjuk kicsit sérelmezte, hogy nem kapott lakkcipőt.
Marcikának persze elég volt az a 10 perc a templomig, hogy elaludjon, és egész addig édesen szuszmákolt, amíg el nem jött az ő ideje, és ekkor mindenképpen ki kellett őt venni a babakocsijából. Szerencsére nem bal lábbal ébredt, így nem volt sírás, csak meglepődés, hogy most meg mi van, és egyáltalán hová kerültem, és csak tekergette a kicsi nyakát jobbra-balra, felderítette a terepet. Még azt sem kommentálta, amikor meglocsolták vízzel.
Egy darabig békésen nézelődött, majd egyik kézből a másikba vándorolt, míg végül annyira kinyílt a szája, hogy konkrétan belebeszélt az istentiszteletbe, így jobbnak láttuk, ha kivezetjük a teremből.
A Nagyok pedig a keresztelés után elmentek a gyerek istentiszteletre, ahol külön volt iskolásoknak és óvodásoknak foglalkozás, közös éneklés, valamit mesélt a néni nekik a bibliából, és csináltak gyurmából kis kosárkákat. Máténak állítólag nagyon tetszett a foglalkozás, Milán egyszer kikívánkozott, de aztán csak visszament, és végül neki is jó volt, azt mondja.
Keresztszülőkkel:
Marcika a nap hátralévő részében is tündibündi volt, vigyorgott mint a tejbetök, cukiskodott, jött-ment, és kivette a részét a társaságból. A vendégség végeztével, délután 4 körül a fiúk lefeküdtek aludni, és minden gyerek akkorát aludt, mint talán még soha. Szinte már ébreszteni kellett őket, hogy lefekvés van :)
Ezen is túlvagyunk. Legközelebb Marciszülinap!
♥
VálaszTörlés