Tavalyhoz hasonlóan idén is szerveződött egy Csiribiri-piknik, ami nem más, mint hogy Máté ovis csoportjából jónéhány szülő és gyerek együtt tölt egy kellemes hangulatú beszélgetős, játszós délelőttöt. Idén a városligeti kreszparkba tettük a székhelyünket, ami meglehetősen jó választás volt, mivel mostanában mindenkinél nagy sláger a bicajozás, így a skacok jó darabig elvoltak azzal, hogy körbe-körbe tekertek, egymást kergették, vagy rendőröset-betörőset játszottak, vagy csak versenyeztek, vagy szimplán csak a fiúk a lányok ellen hajtották a járgányt.
Mi szülők pedig a fa alá terített plédeken élveztük végre a napot és beszélgettünk.
Néha föltűnt a színen egy-egy gyerek, bekapott néhány szem kekszet, ivott egy kortyot, aztán már ott sem volt.
A bicajozás után aztán a fiúk kértek egy plédet, magukhoz vettek egy tálca sajtosrudat, és külön piknikezésbe kezdtek 50 méterrel arrébb. Édesek voltak, ahogy lecuccoltak, sütizgettek, bandázgattak.:) Nem volt vita, nem volt veszekedés, nem volt kiközösítés, semmi. Tök jól elvoltak.
Milánt is olyan szépen befogadták, mintha nem is lenne köztük az 2 év korkülönbség. Milán meg olyan ügyesen tartja a lépést a Nagyokkal, és olyan jól beépült, hogy kívülről ( a magasságát leszámítva) fel sem tűnik, hogy nem közülük való. Jön-megy velük, mintha legalábbis az Ő ovistársai lennének :) A Nagyok meg olyan aranyosak, hogy beveszik a bulijukba.
Hazafelé mind a hárman biciklivel jöttünk, mivel Marci Apával bevásárolni ment amíg mi piknikeztünk. A fiúk szuperül jöttek hazafelé, csak egyszer ütköztek össze, amiből Milán egy kisebb könyöksérüléssel jött ki, ami szerinte halálos volt, szerintem meg több volt a könyökén a vakolat, amit a kerítésről szedett le, mint maga a sérülés. Ott helyben megmostuk és beragasztottuk, így túlélte, és szerencsésen haza is értünk.
Itthon pedig majdnemkész ebéd fogadott bennünket, megfáradt biciklista-piknikezőket :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése