Milán mondta

Mostanában Milán magatartásában nem nehéz kivetnivalót találni. Sokszor elviselhetetlenül ordibálósan hisztis, máskor mézesmázosan aranyosan bújós, és ezt a két énjét remekül tudja váltogatni pillanatokon belül. Éppen ezért  elég rendszeresen beszélünk most már a Télapóról, meg ajándékokról. 

Egyszer egy balhé után, mikor már mind a ketten visszanyertük a lelki békénket, kérdeztem Milántól, hogy hogy látja, fog-e neki hozni a Mikulás ajándékot.

- Igen, hoz! - vágja rá gondolkodás nélkül

- Igen???? Mert jó voltál, úgy gondolod?

- Igen, kicsit jó voltam. - bólogat hozzá lelkesen

- Hmmm....

- Majd Máté nagy csomagot kap, én meg kicsi csomagot!!! És majd beleteszi a csizmámba! 

- Ahaaa.

- Hééééékás, Anya!!!!! Van nekem csizmám??????? Igen??? Van?????

- Igen, van!

- Akkor jó- bólint elégedetten, és már megy is a dolgára.

Micimackós könyvet olvasunk, és a barátságról van benne szó. 

Én:- Milán, neked van barátod?

M:- Igen, van!

-És ki a barátod?

- Hát Apa!

- És még?

- Meg Te is ! -mondja nekem. 

- És még?

- Meg Máté is, meg Marcika is!

- Ühümmmm. És olyan barátod van, aki nem lakik velünk?

Gondolkodik egy kicist.

- Igen!!!! Ábel!!!! Igen, Ábel is a barátom!

Orvososat játszunk. Én vagyok a beteg, Milán az orvos. 

- Jajjjj doktorúr, nagyon fáj a fejem! És köhögök is!

- Jó, hozom az orvosi táskámat, megvizsgállak.

Fut egy kört a szobában, majd jön. Meghallgatja a hasamat.(!)Hümmög.

- Húha!!!!! Ez egy nagyon csúnya sérülés!

- De nem a hasam fáj, hanem a fejem!

Figyelemre sem méltat. Hozza a szikét. Gondosan felvágja a hasam, majd megkopácsolja, és végül bead egy adag nurofent. 

Végül ír egy receptet is.

- Készen is van, most már meggyógyultál. -mondja. 

Ezután a  receptet egész másnap húztuk magunkkal, vagyis Milán mindig hozta a kezében, és mindenhol ahol megfordultunk odaadta a pénztárosnak, hogy akkor még ezek is lesznek. És egyszer majdnem el is veszítettük, de aztán mégsem, és amikor megtaláltuk a kocsi aljában a szórólapok között, akkor volt csak igazán nagy az öröm, hogy mégis megvan:)

Megütötte  a lábát valahol, valamiben. Sopánkodik.

- Jaaaajjjjj! Lerobbant a lábam!!!! Most mi lesz?

Sétálunk. Egyszer csak a távolban felfedez egy játszóteret.

- Te jóságos ég!!!!!  (ilyenkor a Miki egér játszóteréből idézget) Véletlenül találtam egy játszóteret!

Boltba készülődünk, és már századjára szólok neki, hogy öltözzön, vegye a nadrágját, cipőjét, satöbbi, mert mindjárt indulunk.

- Hová megyünk?

- Boltba.

- Strandra?

- Nem. Boltba. 

- Hurrááááá! Strandra megyünk!!!!

Máskor. 

- Mikor megyünk strandra?

- Majd ha jó idő lesz.

- Mikor lesz jó idő?

- Majd a nyáron.

- Jó.

Kicsit később. 

- Jó idő van! Menjünk strandra!

Ezzel a stranddal egyébként az agyamra tud ám menni, nincs nap, hogy ne kerülne elő a téma, hogy mikor megyünk, és hogy de hát megígértem, hogy megyünk, sallalalalala. Úgyhogy a hétvégén TÉNYLEG  megígértük neki, hogy a születésnapján elmegyünk a strandra. Csak lesz valamelyik fedett fürdőben valami óévbúcsúztató parti :-)

Ma reggel is szóba került, mert megtalálta a karúszót. 

- Anyaaaa, mikor megyünk strandra?

- Majd a születésnapodon.

- Jó. - kis szünet, majd a két tenyere közé fogja az arcomat, és kérdi- és akkor hogy fogom kibontani a csomagokat?

- Milyen csomagokat?

- Az ajándékcsomagokat. 

- Jaaaaa! Azokat majd itthon.

- A strand előtt?

- Majd meglátjuk. Vagy előtte, vagy utána.

- Jó, akkor előtte majd kibontom.