Igazolványos

Mivel mi ritkán tudunk megülni a hátsónkon huzamosabb ideig, és mert egyébként is mindenkinek van személyigazolványa a családban, így aztán Marci is kapott egyet. Néhány hete, természetesen szakadó esőben, voltunk az okmányirodában igényelni, és már ott, akkor teljesen odavoltam, hogy mennyire jó fej, hogy hagyja magát fotózni, és szerencsére nem aludt, nem kellett ébreszteni, és még csak nem is sírt, hanem hang nélkül tűrte, hogy ki-be pakoljam a babakocsiból, és hogy vadidegenek fényképezzék, és még jópofát is vágott hozzá:) És olyan kis szépség lett  a képen, hogy azóta sem tudok vele betelni.  Annyira tetszik:)  Egyszerűen elolvadok tőle. 

Nekem meg  még mindig olyan fura, hogy már csecsemő korban lehet az embernek személyije, de nyilván ez a furaságérzés már mindig itt lesz bennem.  Emlékszem még, milyen nagy esemény volt régen, amikor 14 korunkban megkaptuk az elsőt, és milyen büszke voltam rá. De hát most már más szelek fújnak.