2012. június 30., szombat

Kiskertészek

A minap a fiúk együtt kertészkedtek Apával. Valamilyen  virághagymákat szedtek fel a földből. Máté nagyon szeret apával együtt dolgozni, és Ő már valódi segítség tud lenni, ha akar. Ez a virághagymaásás pedig különösen jó móka volt mind a kettőjüknek, mert legálisan túrhatták a földet, áshattak gödröt, és nézhettek úgy ki mint egy kismalac. El is ment a dolog egy idő után afelé, hogy minél mélyebb gödröt ássanak, amibe aztán beleültek. 

Kertész leszek, fát nevelek,
kelő nappal én is kelek,
nem törődök semmi mással,
csak a beojtott virággal.

Minden beojtott virágom
kedvesem lesz virágáron,
ha csalán lesz, azt se bánom,
igaz lesz majd a virágom.

Tejet iszok és pipázok,
jóhíremre jól vigyázok,
nem ér engem veszedelem,
magamat is elültetem.

Kell ez nagyon, igen nagyon,
napkeleten, napnyugaton -
ha már elpusztul a világ,
legyen a sírjára virág.

(József Attila: Kertész leszek)


Ma reggel újra előkerült a kert téma, mondta Feri Máténak, hogy majd délután/este amikor már nem lesz olyan meleg, akkor majd megint kimennek kertészkedni. Aztán pontosan nem tudom, miben maradtak, mert legközelebb már az alábbi párbeszédet csíptem el:

A:- Máté, tudsz mondani 3 növényt?
M:- Tulipán!
A:- Nagyon jó! És még?
M:- Még egy tulipán!

Aztán végül mondott 3 különbözőt, tulipánt, rózsát, és liliomot talán.

A:- És tudsz olyan növényt mondani, ami van a kertünkben és nem virág?
Máté rávágja: - Gaz!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése