Csak hogy valamennyire tartsam az időrendi sorrendet, meg egyébként is, most az következik, hogy természetesen Milánt is megünnepeltük családilag, kétszer is. No nem azért mert 2 éves volt éppen, hanem mert így alakult. Mondjuk nem könnyű ám Milánt megünnepelni, pláne ha számítunk az Ő részvételére is.
Az első gyertyafújását anyukámnál el is bliccelte, mert idő előtt elaludt, és csak vártuk a tortával, és csak vártuk, míg egyszer csak meguntam a várakozást és cirka 3 órányi alvás után bátorkodtam felébreszteni. Nem volt túl boldog tőle, de legalább nem sírt, viszont az sem nagyon értette, hogy miért toljunk ébredés után az arca elé egy egész tortát 2 gyertyával, amiket csakazértsem fújt el. Még szerencse, hogy van neki egy nagy, okos bátyja, aki mindig kihúzza őt a pácból, és aki lelkes elfújta a Milán gyertyáit.
Persze az ajándékbontás és a pezsgőzés már csúszott a Fiatalembernek, addigra már kiheverte a ébresztés utáni sokkot:)
A második tortáját a szentesi nagyszülőkkel együtt fogyasztottuk, na ekkor viszont átestünk a ló túloldalára ami a gyertyafújást illeti, azaz kábé 15-ször kellett újragyújtani a gyertyákat, mert Milán annyira belejött a fújásba. Engem pedig a frász kerülgetett miután az első fújásnál nagyjából fél milliméterről hajtotta végre a műveletet. Csoda, hogy nem égette le a szemöldökét.
Az ajándékoknak nagyon örült. Kedvencem, amikor papírtépés közben már húúúháááá-zik:)
Most tele van a lakás új játékokkal, amivel remélhetőleg kihúzzuk nyárig, de legalábbis Milán májusi névnapjáig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése