Matyi előtt azt gondoltam, hogy én nem
vagyok az a hordozókendős fajta. Igazából gyerektelenül nem is nagyon
ismertem az előnyeit, a milyenségét. Aztán Matyival későn kaptam
kölcsönbe egy kendőt, amit próbálgattunk-próbálgattunk, de valahogy nem
jött már be neki akkor, Ő akkor már inkább szabadságra vágyott, menni a
saját feje után, önállóan. Pedig a kezdetekben valószínű jól jött volna,
amikor Matyi 24 órás ölbebaba volt, bizonyára megkönnyítette volna a
hétköznapjaimat. De nem is tudom miért valahogy nem jutott eszembe, hogy
beszerezzek egy kendőt.
Milán érkezése előtt viszont már tudtam,
hogy ahhoz, hogy a napjainkat ép ésszel tudjuk mindnyájan abszolválni,
kell egy kendő. És lett. És használjuk. Bár kezdetben nem nagyon vettem
elő, mert Milán valóban eszik-alszik babaként indult a Földön, de szép
lassan része lett az életünknek. Leginkább estefelé kerül bele
Milánmanó, amikor már nyűgös, fáradt, és többnyire meg is nyugszik,
olykor-olykor még szundikál is egy kicsit, amíg mi vacsorát készítünk
Matyival, vagy újabban csak szemlélődik.
Nem meglepő tehát, mint azt már sok
máshol, ahol előkerül a kendő olvashattunk hasonlót, hogy Matyi is
bőszen hordozza az Ő kisbabáját, Mangát. Matyi jön, és mondja, hogy tendő kell Mangának, Manga nűgös.
És akkor Mangát is kendőbe tesszük. Majd, ahogy azt én is szoktam
ilyenkor, megnézi magát a tükörben, hogy jól lett-e megkötve. Komolyan
néha félelmetes visszanézni magamat Matyi tetteiben!
Mangának egyébként igazán jó dolga van
nálunk, mert azon túl, hogy ő is anyatejes koszton van, jobban mondva
Matyitejes, mert ő szoptatja meg Mangát, pont úgy ahogy én Milánt,
ugyanabban a testhelyzetben, de megosztjuk vele a joghurtot, mert Manga
szereti, és sokszor a vacsorát is.
Az pedig már szinte természetes, hogy olykor-olykor Manga is betatil,
ilyenkor nyilván tiszta pelusért kiált a popsija. No meg krémért, mert
azt is kap. (leheletnyit csupán, mert Manga mégiscsak bundás jószág).
Hát így hordozunk mi, és ilyen jó dolga van nálunk Mangának:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése