Matyi életében is eljött az idő, amikor megérett a szerepjátékokra. Lehet, hogy kellett neki az a nagy lökés, hogy Milán is a családunk részese legyen, és így akarva-akaratlanul több időt kénytelen önállóan eltölteni. És az is tény, hogy sokszor van úgy, hogy ha én csinálok valamit Milánnal, és éppen akkor Matyi is akar valamit (mert miért ne éppen akkor lenne éhes, álmos, szomjas, vagy ki tudja mi), akkor én magam adok neki instrukciókat, hogy mit csináljon.
Néhány hónapja még csak folyamatosan boltba ment. Ilyenkor körözött a szobában, természetesen kalapban, és hajtogatta, hogy "bótba medek, sietek". Ha megkérdeztem tőle miért siet, azt mondta mindig amit én mondtam neki egyszer, hogy "mama vár, Mijam vár". És mindig "teneret meg fefírt" vesz.
Aztán jött az a rész, hogy ágyat kellett építeni a mackónak és a kutyának, és azokat szépen lefektette, betakarta. Majd ezek a jószágok bizony meg is éheztek, és ilyenkor megosztotta velük a délutáni joghurtját.
Az új pajtás mostanában az "Ember" azaz a hóember. Hintáztatja, eteti, magához ölelte este és ringatta. Közben pedig magyaráz:
- Embej nem tud aludni, fáj hasa! Nűdös! (és masszírozza az Ember pocakját)
- Embej pázik, be tell tatajni. Hó van tatajója Embejnek? (keresi) Ippan tatajó. (és büszkén mutatja, majd gondosan betakarja a hóembert)
 |
És ezzel egyidőben napjában sokszor megnézzük ezt a mesét, de úgy hogy végig kommentálja, hogy "uszi (nyuszi) ujja(újra) építi Embejt, Embejt tánkóra tenni, Embej edűt(eldőlt)", stb...
De a legkedvesebb játéka mégiscsak a tis tetó, akit ha hagynánk folyamatosan pátyolgatna. Olyan aranyos, ahogy mellé kuporodik és bohóckodik neki, vagy énekel, vagy megmutatja neki a játékait. Persze mindegyiket a kezébe akarja adni, és nem érti, hogy miért nem tudja megfogni. Mint ahogy azt sem érti, miért nem tud oda fordulni, jönni-menni ahová ő mondja. Milán pedig ha épp nincs rossz passzban, akkor élvezi a bátyus törődését, és nagy hú, há,hi-kel hálálja meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése