Néha, nem túl sűrűn, eszembe jutnak azok az idők, amikor még csak ketten voltunk:
Azok a csendes esték, délutánok, amikor
meleg plédbe burkolózva a fotelbe kuporodtam egy bögre finom meleg
teával és egy jó könyvvel.
Amikor este gond nélkül meg tudtunk nézni egy egész filmet, és még a hangerőre sem kellett figyelni.
Azok az unalmas, esős
vasárnapok amikor egész nap ki sem keltünk az ágyból, pizzát rendeltünk,
és egy vödör pattogatott kukorica társaságában néztük egymás után az
éppen kedvenc sorozatunk részeit.
Mintha már ezer éve lett volna....
Nem voltak azok a napok feltétlenül jobbak, mint a mostaniak, egyszerűen csak mások voltak....
De egy nyűgös, hisztis, pocakfájós, éjjelnemalvós nap után most is jól esne egy-egy ilyen semmitnemcsinálok-osat beiktatni....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése